Shara szemszöge:
Fabian és barátai vicsorogtak a szeretteimre és ekkor villámként csapott belém a felismerés, ha megadom magam akkor nekik nem eshet bajuk. Már épp támadni készültek a srácok, amikor előre fúrtam magam Liam és Zayn között.
-Mit csinálsz?-akadt ki Liam.-
-Azt, ami mindenkinek a legjobb.-fordultam feléjük, majd elmosolyodtam.-Örülök, hogy a barátaim voltatok.
-Shara ne!-kiáltott utánam Stef, mert már csak érzelmei irányították és nem az esze, ha az eszére hallgatott volna, akkor most nem lenne itt. Én rángattam bele mindenkit ebbe a hülyeségbe, így én is rángatom ki őket. Fabian-hoz érve ő erősen megragadott és megcsókolt, de én nem hagytam neki bejutást. Ettől eléggé dühös lett és megint elborult a a tekintete.
-Shara, most azonnal rohanj!-kiabálta Zayn, de nem törődtem vele csak továbbra is Fabian szemébe néztem. Ekkor elkapta a nyakam és a falnak nyomott. Whiskey ugatni kezdett és támadni, de leintettem és értett a mozdulatomból.-Nem bírom nézni, ahogy megöli!
-Zayn, maradj ott!-kiabáltam nagy nehezen.-Rob, Dan, Greg!
-Mi az?-fordultak felém egy emberként.
-Védjétek meg őket, bármi is legyen velem vagy Fabian-nal!-jelentettem ki, majd gyomron rúgtam Fabian-t, a fájdalom miatt elengedett és rohanni kezdtem. Tudtam, hogy utánam fog jönni, így kicsaltam egy tisztásra. Amikor ismét nekem rontott akkor láttam meg, hogy a srácok is itt vannak, így sikeresen leterített Fabian. Már épp mozdultak volna felénk, de leintettem őket.- Fab, nézz a szemembe!
-Shara meg fog ölni!-kiabált Zayn, de Fabian a szemembe nézett.
-Tudom, hogy ott van belül az igazi Fab, aki nem bántana...-néztem mélyen a szemébe, de ekkor felemelte a karját és végighasította a nyakam. Zayn rohanni kezdett felénk, míg én vért köhögtem.-Zayn maradj ott! Fab, kérlek! Nem akarom, hogy baja essen bárkinek is, hisz ti vagytok a cs... csa...csal...csalá...család...
-Shara?-állt fel rólam Fab és vissza is változott.-Ezt én tettem?!
-Igen te!-kiabált rá Liam.-
-Ő kedves volt és még védett is!-kiabálta Zayn, majd leguggolt mellém.-Sajnálom, hogy ez lett.
-U...U...Ugyan már, ennek így kell le...-kezdtem bele, de ekkor ismét vér folyt ki a számon.
-Shara!-rohant hozzám az összes farkas és vámpír, na meg Stef és Whiskey.
-Whi...Whis...Whiskey, ké...kérlek vi...vigyázz rá...rájuk.-mondtam, majd éreztem ahogy a szemem magától akar lecsukódni, de nem engedtem neki. Ekkor Liam az ölébe kapott, mire kérdőn néztem rá.
-Nehogy azt hidd, hogy csak így meghalhatsz nekem.-mondta majd indulni akart.-
-Khm...-krákogott Zayn.-Úgy érted nekünk. Egyébként mit ácsorgunk itt? Vigyük már!
Az utat vámpírsebességgel tettük meg és mikor beértünk és lerakott Liam egy hordágyra lecsuktam a szemem. Hirtelen egy fehér villanást láttam, de ekkor valami áram átjárta a testem. Kipattant a szemem, mire az orvosok mosolyogva néztek rám.
-Nyugodjon meg Miss Parker, most már minden rendben lesz.-mondta az ismerős orvos, majd az egyik nővér is rám mosolygott. Ekkor ismertem fel, Emily volt az.
-Nyugi húgi, minden rendben lesz csak maradj nyugton és én megmentelek, mint mindig.-mondta mosolyogva.
-Emily?-kérdeztem, majd elsötétült a kép.
***
Két erős kéz szorítását éreztem és kinyitottam a szemem. Az egyik oldalamon Liam-ék, a másikon pedig Fabian-ék Mikor meglátták, hogy kinyitottam a szemem Whiskey ugrott rám és nyalogatni kezdett.
-Elnézést, de túl sokan vannak bent.-mondta egy nővér.-
-Hagyd, én engedtem meg nekik.-mondta mosolyogva egy ismerős női hang, majd belépett Emily.-Hugicám, rég láttalak! És már megint meg kell mentselek?!
-Nem vagyok a húgod!-fordítottam el a fejem.-
-De az vagyok.-mondta mosolyogva.-
-Azóta nem vagy az mióta összeverettél azzal a szeméttel és utána elhúztál vele!-kiabáltam rá, mire Fab felpattant.-
-Nyugi kutyus!-intette le Fab-et.-Ti se vicsorogjatok rám denevérek. Csak a húgommal van beszédem, szóval kifelé.
-Whiskey maradhat?-kérdeztem, miközben hozzám bújt, Emily csak bólintott a srácokat pedig Stef nagy nehezen kituszkolta.
-Tudod Hugicám egy olyan dologba keveredtél, amibe nem kellett volna.-mondta, majd lelökte Whiskey-t az ölemből és az ágyamra ült. Nekinyomott a falnak és mosolyogni kezdett.-Nem fognak kibékülni, ha neked véged lesz.
-De nem lesz végem.-mondtam, majd lefejtettem magamról a kezét.-
-Igazán?-kérdezte, majd bejött Daniel.-
-Rég láttalak szépségem.-mondta, mire Whiskey támadó állásba felugrott az ágyamra.-A kis korcs még meg akar védeni.
-Miért is kéne megvédeni?-kérdeztem, majd kicsapta az ablakot a szél és erősen fúni kezdett.-
-Áh, szóval tényleg vámpírsegéd vagy húgi.-mondta mosolyogva Emily.-De én is az vagyok.
Ekkor egy virág megragadta a nyakam, mire a csapból szereztem vizet és szembefröcsköltem Emily-t. Daniel még mindig a széllel küzdött Emily-nek pedig elvonta a figyelmét a víz, így könnyen győztem ellenük. Whiskey-re néztem, aki kapcsolt, hogy szólni kéne, így ugatni kezdett és berohantak a többiek. Fab lefagyva állt és nézte a a történéseket. A többi srác meg sem lepődött csak segített elkapni őket és hívták a zsarukat. Amikor kiértek leálltam és vártam mi is lesz. A rendőrök bevitték őket.
-Csakhogy tudd, itt még nincs vége!-nézett rám Daniel, mikor kifelé vezették.-
-Persze, persze.-mondtam mosolyogva és integettem neki.-Legközelebb is nézzetek be!
-Shara jól vagy?-kérdezte Stef idegesen, én csak bólintottam.-
-Ez meg mi volt?!-akadt ki Fab és mért végig.-
-Vámpírsegéd.-jelentette ki egyszerűen Zayn, majd kirángatott az ágyból és magához ölelt. Ekkor éreztem két kart a derekamon.-
-De az én segédem.-mondta mosolyogva Liam, majd maga felé fordított és megcsókolt. Visszacsókoltam, de ekkor Zayn állt be közénk.-Mi az haver?
-Shara-t nagyon megbántottad, tudod?-kérdezte Zayn, majd rám nézett.-Szexi vagy kórházi pizsamában.
Ekkor jöttem rá, hogy az ilyen pizsamákból ki szokott lenni az ember feneke. El is szégyelltem magam, de ekkor Stef hozzám vágta a ruháimat.
-Skacok kifele.-mondta Stef, majd kilökdöste őket a szobából.-Majd ha kész van megyünk, addig várjatok türelmesen. Szóval Zayn, Liam vagy Fabian?
-Mi? Mi? Mi? Mi?-kérdeztem, mire ő elnevette magát.-
-Egyértelmű, hogy mind odavannak érted.-mondta mosolyogva Stef.-Döntened kell, hogy melyikük legyen a pasid.
-És ha egyiket sem akarom annak?-kérdeztem, mire Stef felhúzta a szemöldökét.-
-Most nehogy azt mondd, hogy átcsaptál lezbibe, mert megtéplek!-mondta komoly arckifejezéssel Stef, de végül elröhögte magát.-
-Dehogy is, csak nem akarok egyikőjüknek sem fájdalmat okozni azzal, hogy mással lát, így egyikükkel sem leszek.-rántottam meg a vállam, majd felöltöztem. Ekkor Whiskey ugatni kezdte az ajtót és Stef kinyitotta azt. Zayn, Liam és Fab esett be rajta és vigyorogni kezdtek.-Most ti hallgatóztatok?
-Nem, dehogy is.-mosolygott Fab.-
-Igen, eltaláltad.-mondta Zayn, majd felállt Liam-mel együtt.-Meg akarunk érted küzdeni vagyis inkább mind randizni veled.
-Egy hónapig felváltva jönnél velünk randizni, majd a végén eldöntenéd, hogy ki tetszik neked.-mosolygott Liam.-
-És a többiek akik hoppon maradnak sem lesznek mérgesek és féltékenyek.-mosolygott Fab, mire én csak félve bólintottam egyet, jelezve, hogy benne vagyok. Aztán a kocsiban csendesen telt az út. Fab kocsijában ültünk: Liam, Fab, Zayn és én. Nem gyengén kínos volt, de én ültem az anyós ülésen, hogy Fab elmondása szerint ne tudjon tapizni a két vámpír. De a srácok figyelték Fab minden mozdulatát, hogy hozzám se érjen. Ők nem nagyon zavartatták magukat, de én annál inkább, majd mikor megálltunk a ház előtt zavartan pattantam ki a kocsiból, mielőtt ajtót nyithatott volna valamelyik srác és berohantam a házba. Amikor beléptem a többiek meglepve néztek rám, de én csak elindultam felfelé a lépcsőn. Ekkor rontott be a 3 srác és mosolyogtak rám, csak megforgattam a szemem és elindultam volna felfelé, de utánam nyúlt Fab és visszarántott.-Mondd csak, semmi köszönet, hogy hazahoztalak?
-Ezt hogy érted?-kérdeztem, mire magához rántott és megcsókolt. Egy ideje már ostromolt, hogy bejuthasson a nyelve a számba, de nem nagyon hagytam magam. Ekkor a falnak nyomott és mivel felszisszentem a fájdalomtól bejutást nyert. Majdnem megfulladtam annyira nekinyomott a falnak, mire valaki elrántotta tőlem. Niall volt az és én ezért hálás tekintettel illettem őt.-
-Nem illik így viselkedni egy hölggyel.-jelentette ki Niall, majd végigmért rajtam és szeme megakadt a felsőmön, így én is lenéztem. Ahol a derekamat fogta szét volt karmolva a pólóm. Remek, ez volt a kedvenc pólóm, de most már csak egy rongydarab.-Ez volt a kedvenc pólója.
-Bocsi.-mondta Fab, de én csak felrohantam az emeletre. Amikor a szobámba értem levettem a felsőm, de ekkor Liam nyitott be. Nem zavartattam magam, hisz már látott kevesebb ruhában is, de ő annál inkább zavarban volt. Én odasétáltam a szekrényhez és kivettem Liam egyik pólóját, ő csodálkozva nézett rám.-
-Elfelejtettem, hogy nem itt vannak a ruháim.-rántottam meg a vállam, majd kimentem a szobából. Amikor beértem (most már ténylegesen) a szobámba elővettem egy rövidnadrágot és felvettem a póló alá, de a póló még mindig hosszabb volt. Imádtam idegesíteni ezzel a srácokat, hisz olyan, mintha csak póló lenne rajtam. Kimentem és levonultam a konyhába. Liam, Zayn és Fab a nappaliban ülték és végigmértek, ahogy elmentem mellettük. Amikor a konyhában lehajoltam a hűtőhöz Niall szeme kezdett kerekedni mellettem.-Mi az?
-Muszáj ezt csinálnod velem?-kérdezte Niall nevetve.-
-Miről beszélsz?-vágtam ártatlan fejet, mire Niall a fenekembe csípett. Nevetni kezdtem, de a konyhapultnak támaszkodó Louis-nak nem tetszett, hogy Niall ilyeneket csinál. Mikor elhaladt mellettem én a fenekére csaptam, ő visszafordult és kacsintott, majd nevetésbe törtünk ki.-Na jól van Cicafiú én megyek.
-Oké Édes.-nevetett tovább, majd távoztunk mind a ketten a nappaliban kötöttünk ki. Hülyülni kezdtünk és Niall nyalogatta az arcom, én meg megharaptam a fülcimpáját és a nyakát. Mi csak hülyeségből csináltuk ezt, de a srácoknak nagyon nem tetszett a dolog, így szúrós tekintettel néztek ránk. Miután befejeztük ezt leültünk filmet nézni, én pedig hozzábújtam Niall-hez. Ő szívesen karolt át, mire felnevettünk, mikor megláttuk a többi srác fejét.-Édes, olyan, mintha a húgom lennél.-suttogta a fülembe Niall.-
-Te meg a bátyám vagy Cicafiú.-súgtam vissza neki, majd egy puszit nyomtam az arcára és otthagytam, de az ajtóból még visszanéztem.-Na én megyek aludni.
-Jó éjt, Édes!-mosolygott rám Niall és a többi srác is valami hasonlót dünnyögött.-
-Jó éjt, Cicafiú és nektek is srácok!-mondtam, majd egy kacsintás kíséretében leléptem.
