21. rész Shara hazatér

Shara szemszöge:
Lisa ölében ébredtem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi van. Aztán a házunkhoz értünk.
-Te mióta vagy fent? - érdeklődött Lisa. -
-Úgy vagy 5 perce. - mondtam mosolyogva. -
-Persze, te meg itt cipelteted magad! - mondta nevetve. -
-Még jó, hogy. - mondtam nevetve. -
-Na akkor most már le is teszlek. - mondta Lisa, és lerakott a földre. Kinyitottam az ajtót a még mindig meglévő kulcsommal. Bementem az ajtón és Whiskey ugrott elém, de én csak mosolyogtam rá és ő felszaladt az emeletre. Pár pillanat múlva Stef szaladt le az emeletről. -
-Hát te meg haza jöttél?! - érdeklődött Stef. -
-Miért talán nem örülsz nekem? - érdeklődtem nevetve, és megfordultam. - Akkor el is mehetek. -
-Nem dehogy is mész el. - mondta Stef és magához ölelt. - Srácok gyertek! -
-Mi van már? - kiabálták le egyszerre a srácok. -
-Csak gyertek ti lusta disznók! - kiabálta el magát Stef. -
-Itt vagyunk mi van már? - érdeklődtek a srácok aztán megpillantottak engem. -
-Shara te haza is jöttél? - érdeklődött Zayn, és megölelt. -
-Én is örülök nektek. - mondtam, mosolyogva. - De Liam hol van? -
-Fent depizik. - mondta Lou. -
-Szólok neki. - mondta Stef. - Liam húzd már le segged! -
-Mi van már? - kiabált le Liam. - Tudod, hogy most nem érek rá. Éppen depizek. -
-Ne akard, hogy én menjek fel! - kiabált fel Stef. -
-Megyek! - ordította le Liam. -
-Végre! - kiabált fel Zayn. -
-Na itt vagyok mi van? - érdeklődött Liam. Amikor meglátott nem ölelgetett csak dobott egy laza mosolyt. - Szia Shara! -
-Látom nagyon örülsz nekem. - mondtam. - Zayn is jobban örült, mint te! -
-Nem igaz! - mondta Liam. -
-Persze, te meg sem ölelsz, hanem csak vigyorogsz ő meg ölelget örömébe. - mondtam duzzogva, és elsuttogtam halkan egy mondatot. - Inkább ő viselkedik úgy mintha a pasim lenne. -
-Akkor talán azt akarod, hogy ő legyen a pasid? - érdeklődött Liam. -
-Talán jobb lenne. - gondoltam magamban, és a következő mondatot nem csak gondoltam. - Most szakítani akarsz? -
-Lehet, hogy jobb lenne. - mondta Liam. - Gondolom, hogy találtál ott valakit magadnak. -
-Te akarsz szakítani nem én. - mondtam. - Szóval te találtál valakit magadnak? -
-Én nem ezt mondtam. - mondta Liam. -
-Pedig nagyon úgy tűnik mintha lenne valakid. - mondtam. - Talán kár volt haza jönnöm. Tudod mit? Én elköltözöm... te csak maradj. Vissza megyek még a régi lakásba. -
-Nem mész te sehova! - szólalt meg Stef. - Esetleg jössz hozzám és Whiskey-hez. -
-De... - kezdtem bele a mondatba. -
-Semmi de. - mondta Stef és maga után húzott fel az emeletre. -

Stefanie szemszöge:
Shara jött velem a szobámba, de előtte bementem Shara-val az ő és Liam szobájába és a maradék cuccait összeszedte. Amikor ezzel készen voltunk bementünk az én szobámba.
-Shara valamit el kell mondanom. - mondtam miközben leszegtem a tekintetem. -
-Mond csak. - mondta Shara mosolyogva. -
-Liam-ről van szó. - mondtam és még mindig a földet bámultam. -
-Mi van Liam-el? - érdeklődött Shara és felemelte a kezével a fejem. -
-Szóval amikor elmentél Liam telefonált és jött hozzá egy lány. - mondtam Shara szemébe nézve. -
-Szóval tényleg van valakije. - mondta Shara. - Az az igazság, hogy én is találkoztam egy fiúval. -
-Tessék? - rontott be Liam az ajtón. -
-Mi az talán féltékeny vagy? - mondta Shara. -
-A hozzám jövő lány a rokonom volt. - mondta Liam. -
-Nekem meg az a fiú a haverom. - mondta Shara és nagy zajt hallottunk a földszintről. Gyorsan lesiettünk és egy csapat vérfarkas volt ott. Épp rárontottak a négy fiúra. - Fabian elég! Srácok befejezni! -
-Te ismered őket? - érdeklődött Zayn. -
-Még hogy ismer? Annál több is. - mondta az egyik fiú, majd Shara-hoz szaladt és megölelte. -
-Fabian. - szólt rá Shara. -
-Ilyenek közül jöttél? - érdeklődött Fabian vagy kicsoda. -
-Mit értesz az alatt, hogy ilyenek? - érdeklődött Shara. -
-Ők az esküdt ellenségeink nem tudtad? - érdeklődött Zayn és arrébb lökte a srácot Shara-tól. -
-Bocs haver, de ő már hozzánk tartozik. - mondta Fabian. -
-Ő a miénk. - jelentette ki Liam és intett a srácoknak, hogy jöjjenek Shara védelmére. Szóval a srácok körülvették Shara-t és engem is, hogy nehogy rám tudjanak támadni. -