Shara szemszöge:
Fabian hozzám bújása után nagyon megnyugodtam, és visszafeküdtem aludni. Fabian lefeküdt mellém az ágyra és én hozzá bújtam, mert egy kicsit fáztam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat.
-Jó reggelt! - mondta mosolyogva Fabian. - Jól aludtál? -
-Neked is jó reggelt! - mondtam mosolyogva. - Igen jól. És te?
-Igen én is jól. - mondta Fabian mosolyogva. - Kérsz reggelit?
-Igen. - mondtam mosolyogva. -
-Akkor pár perc és jövök, te csak maradj itt. - mondta mosolyogva Fabian, és pár perc múlva itt is volt. - Itt is vagyok... jó étvágyat!
-Köszi. - mondtam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Te nem eszel? -
-De csak én most elmegyek, majd a srácokkal vadászni. - mondta mosolyogva. -
-Én nem mehetnék? - érdeklődtem. -
-Miért nem elég jó a rántottám? - érdeklődött Fabian. -
-De... nagyon finom csak kicsit kevés benne a hús. - mondtam mosolyogva. -
-Akkor nem egy vegetáriánus vámpírt fogtam ki. - mondta mosolyogva Fabian. -
-Nem ám. - mondtam mosolyogva. - Akkor mehetek?
-Hát megkérdem még a srácokat. - mondta a fejét vakargatva Fabian. -
-Mi van talán bolhás vagy? - érdeklődtem nevetve. -
-Így tuti, hogy nem jösz velünk, ha folytatod ezeket a megjegyzéseket. - mondta Fabian duzzogva. -
-Légyszíves had menjek. - kérleltem. -
-Nem is tudom. - mondta Fabian még mindig durcásan. -
-Kérlek. - mondtam a szemébe nézve, majd megcsókoltam. Fabian kicsit többet szeretett volna csóknál, mert az ágyra döntött engem, de az egyik haverja megzavart minket. -
-Gyerekek legalább ne nyitott ajtónál. - mondta mosolyogva. -
-De jó, hogy elrontottál mindent. - rohant neki a haverjának Fabian, és felkente a falra. - Na ide figyelj! Hagyd ki a hülye megjegyzéseidet különben... -
-Fabian! - szóltam rá mire ő elengedte a haverját. -
-Mit akarsz?! - kérdezte elsötétedett tekintettel. -
-Hagyd őt békén! - mondtam. -
-Különben?! - érdeklődött idegesen Fabian és teljesen kifordult magából. -
-Fuss! - kiabáltam oda a haverjának. -
-De.. - kezdett bele a mondatba. -
-Csak menj már és vidd magaddal a többieket is! - ordítottam rá mikor ő szaladni kezdett. Fabian neki nyomott a falnak és elsötétedett tekintettel a szemembe nézve lihegett. -
-Mi lesz akkor?! - kiabált rám. -
-Hát ez! - mondtam és megcsókoltam, de ez hülye ötlet volt, mert ettől még jobban bevadult. -
*Eközben Fabian haverjai*
-Most meg mit csináljunk?!?! - idegeskedett Rob. -
-Szóljunk a vámpír családnak. - mondta Daniel. -
-De Fabian azt mondta, hogy soha ne kérjünk tőlük segítséget. - mondta Greg. -
-Fabian most nincs itt. - mondta Rob. - Őt kell lenyugtatnunk. -
-Akkor rajta. - mondta Daniel és elindultak. Amikor odaértek a vámpírok rögtön segítségére siettek Shara-nak. -
*A lakásban*
-Fabian hagyd ezt abba! - ordítottam el magam, de nem használt. Ekkor több vámpír jött be és neki lökték a falnak Fabian-t. Én odamentem és leszedtem őket Fabianról, aki persze rögtön rám ugrott. -
-Mit művelsz te ostoba? - érdeklődött az egyik vámpír. -
-Engem nem fog bántani. - mondtam, majd a szemébe néztem. - Fabian én még mindig hiszek benned! Hiszek abban, hogy nem fogsz bántani. Hisz én vagyok az Shara. -
-Shara? - kérdezte Fabian, majd vissza tért az igazi tekintete és ismét a kedves és jó Fabian lett. -
-Fabian, tudtam, hogy engem nem bántanál! - mondtam, majd megöleltem. A többi vámpír csak nézett, hogy én egy vámpír ölelgetek egy vérfarkast, de ekkor egy harapást véltem felfedezni a karomon és minden elsötétült. -
Fabian szemszöge:
Én nem akartam, hogy miattam elájuljon Shara... nem tudom, hogy mi is történt igazából. Rögtön odasiettem Shara-hoz és az ölembe vettem... bevittem a szobámba és befektettem az ágyamba. A vámpír család utánunk jött és csak nézett.
-Mi lett vele? - néztem a vámpírokra. -
-Megharaptad. - mondta az egyik vámpír. -
-De most mi lesz vele? - idegeskedtem. -
-Meghal. - mondták egyszerre a vámpírok. -
-Shara... kérlek kelj fel! - mondtam könnyeimmel küszködve, de nem jött válasz. - Shara én szeretlek! Kérlek ne halj meg!
-Chhh. Egy vérfarkas szeret egy vámpírt, hogy ez mekkora hülyeség. - jelentette ki az egyik vámpír. -
-Hagyd őket békén. - mondta Rob. Ekkor egymásnak ugrottak. Erre valahogy Shara felállt és közéjük állt. -
-Ennek semmi értelme! - ordította el magát Shara. -
-De neked meg kellett volna halnod. - mondták egyszerre a vámpírok csodálkozva. -
-De nem tettem. - mondta Shara és majdnem össze esett. -
-Az utolsó perceidet egy vámpír és egy vérfarkas békítésére pazarlod?! - kérdezte az egyik vámpír. -
-Nem pazarlom. Ők ketten vannak én egyedül. Inkább az én halálom, mint másik két lényé. - mondta Shara. -
-Ezzel kiérdemelted azt a bizonyos szert. - mondta egy vámpír lány előlépve a tömegből. -
-Lisa? - érdeklődött Shara. -
-Igen... ezt gyorsan vedd be. - mondta a vápír lány és egy üvegcsét adott neki. Belekortyolt Shara, majd összeesett. A vámpír lány felkapta őt és elindult. - Én, majd haza viszem az igazi otthonába. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése