Shara szemszöge:
Végre mikor Fabian magához tért, akkor lemászott rólam.
-Shara jól vagy? - érdeklődött Fabian. -
-Igen... csak elég hosszú volt az éjszaka. - mondtam miközben feltápászkodtam. -
-Kinyitottad az ajtót?!?! - idegeskedett Fabian. -
-Igen. - mondtam mosolyogva. -
-De akkor, hogy élted túl az éjszakát? - érdeklődott Fabian. -
-Hát... izé... - mondtam miközben a kezemmel babráltam. -
-Egy másik vérfarkas vagy egy vámpír élhette ezt csak túl. - mondta Fabian. - Te melyik vagy?
-Hát vámpír vagyok. - mondtam miközben még mindig a kezemmel babráltam. -
-Szóval ezért nem jöttél ki az eddigi lakótársaiddal. - mondta Fabian nevetve. -
-Ami azt illeti... ahonnan jövök ott csak egy ember nem vámpír. - mondtam. -
-Mesélj még! - mondta mosolyogva Fabian. -
-Bocs, de nem akarom őket veszélybe sodorni. - mondtam, majd felálltam és lementem a konyhába kaját csinálni. -
-Shara... - jött utánam Fabian. - Miért nem akarsz a múltadról beszélni? -
-Mert az másra nem tartozik. - mondtam, majd leültem az asztalhoz a kajámmal. -
-Most teljesen új életet fogsz kezdeni? - érdeklődött Fabian. -
-Igen. - mondtam, majd Fabian megcsókolt, én pedig ellöktem magamtól. - Fabian nekem van pasim. -
-Azt mondtad, hogy teljesen új életet akarsz kezdeni... vagyis akkor nincs pasid, mert ő a múltadban volt... én pedig a jelenedben vagyok. - mondta Fabian, majd ismét megcsókolt, de most nem löktem el magamtól, hanem visszacsókoltam. Hisz igaza volt... ha új életet akarok kezdeni akkor el kell felejtenem a múltbéli kapcsolataimat. - Na összedobsz nekem is valami kaját? -
-Na jó legyen. - mondtam. -
-Köszi. - mondta Fabian, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Addig megyek és kitakarítom a szobádat. -
-Oké. - mondtam, majd neki is összedobtam egy szendvicset. Amikor felmentem hallottam, hogy Fabian telefonon beszél valakivel, de csak az ő válaszait hallottam. Amik a következők voltak:
-Igen itt van a lány... hála az égnek, hogy nem a vámpírokhoz került.
-....
-Nagyon erős és igen túlélte az első éjszakát!
-......
-Tetszik nekem.
-.....
-Ő egy vámpír igen... tudom, hogy hülye ötlet egy vámpírba beleszeretni, de én szeretem őt és kész!
-....
-Szia... most mennem kell.
(Hát csak ennyit hallottam, majd lerakta a telefon és én úgy tettem mintha csak most jöttem volna fel az emeletre.)
-Itt a kajád. - mondtam mosolyogva. -
-Köszönöm. - mondta, majd megpuszilta a számat. -
-Figyelj... ma aludhatnék veled? - érdeklődtem. -
-Nem félsz, hogy bántani foglak? - kérdezett vissza Fabian. -
-Nem fogsz bántani. - mondtam mosolyogva, majd mikor megette a szendvicset levittem a tányérját és elmosogattam. Majd vissza felmentem hozzá. -
-Nézzünk filmet? - érdeklődött Fabian. -
-Persze. - mondtam. - És mit? -
-Twilight. - mondta Fabian nevetne. -
-Hát az olyan unalmas már... ugyan kérlek vámpírok és vérfarkasok... - mondtam nevetve. - De mons komolyan mit nézzünk?
-Ami a Tv-be megy az jó lesz? - érdeklődött Fabian. -
-Tökéletes lesz. - mondtam, majd lementünk a nappaliba és elkezdtük nézni a TV-t. Estig TV-t néztünk, majd felmentünk aludni. Amikor besötétedett Fabian kezdett furcsán viselkedni és már nem nagyon érdeklet, hogy vérfarkas és tudna bántani, mert nagyon fáradt voltam, így befeküdtem az ágyba. Egyszer csak morgást hallottam... - Fabian hagyj már! Aludni akarok. -
Fabian persze nem hagyott békén csak ideges lett. Amikor hátra néztem láttam, hogy meg akar támadni. Én bementem a sarokba és ő oda is követett. (Tudom a leghülyébb döntés, ha bemegyek a sarokba, mert oda be tud szorítani.) Majd a szemébe néztem.
-Fabian... tudom, hogy ott vagy!!! Kérlek ne bánts!!! Én bízom abban, hogy amikor vérfarkas vagy akkor is tudsz magadon uralkodni!!! Én bízom benned!!! - mondtam, majd Fabian csak hozzám bújt. - Tudtam, hogy sosem bántanál engem. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése