Úgy kezdődött minden, hogy 18 éves koromban kiköltöztem Londonba a bátyámhoz. Majdnem mindig egyedül voltam, mert a bátyám dolgozott és sokáig nem voltak ott barátaim, de egy idő után sikerült barátokat találnom. Ezeknek a barátoknak a neve: Jennifer, Jessica, Stella, és Stefanie. Stefanie-val találkoztam először és a találkozás véletlenül történt. Ezt a találkozást most elmesélem nektek.
- Az egyik nap amikor mentem kifelé egy presszómból egy lány (az a lány Stefanie volt) leöntötte a felsőmet kávéval. Amint leöntött rögtön bocsánatot kért. Nem haragudtam rá hisz mindenkivel megtörténhet ez. Amikor befejezte az állandó bocsánatkérést bementünk a mosdóba és elkezdem lemosni a kávét a pólómról. Amiközben mostam a pólóm bemutatkozott nekem...
-Szia! A nevem Stefanie Jonson.
-Szia! Az én nevem pedig Shara Parker.
-Még egyszer bocsánat, hogy leöntöttelek kávéval.
-Semmi gond mindenkivel megeshet. - mondtam mosolyogva - Egyébként örülök, hogy találkoztunk.
-Én is... úgy látom nemrég jöttél a városba...
-Igen, tényleg nemrég jöttem...ezt honnan tudod?
-Ebben a városban senki sem ilyen kedves a másikkal.
-Azt már én is észrevettem.
-Mivel te ilyen kedves voltál hozzám...ezért a barátnőimmel megmutatjuk neked a várost amikor neked is jó és nekünk is. Add meg a számod, én is megadom az enyém és majd egyeztetünk.
-Rendben. - miután számot cseréltünk elköszöntünk egymástól és hazamentünk mind a ketten. Másnap arra keltem, hogy csörög a telefonom. Stefanie volt az.
-Szia! Én vagyok az Stefanie tudod aki leöntött kávéval tegnap. - mondta -
-Szia! Mit szeretnél?
-Tudod megbeszéltük, hogy a barátnőimmel megmutatjuk a várost, ha nekünk is jó és ha neked is jó. Nekünk most jó...és neked?
-Nekem is jó. Úgy sincs még a városban rajtad kívül túl sok ismerősöm.
-Oké. Akkor találkozzunk abban a presszóban ahol leöntöttelek azaz a Kaffeine-ben egy óra múlva.
-Rendben. - azzal leraktam a telefont és elmentem zuhanyozni és felöltözni.
Emellett a viselet mellett döntöttem. A hajam leengedve volt. Mire készen voltam mindennel (fürdés, öltözés, reggeli, fogmosás) addigra pont annyi időm maradt, hogy odaérjek a Kaffeine-be. A lányok már ott vártak és amikor odaértem az asztalhoz rögtön bemutatkoztak. Egy szőke hajú lány a kezét nyújtotta és egy nevet mondott: -Stella Malone. Aztán egy másik szőke lány is a kezét nyújtotta mielőtt be tudtam volna mutatkozni. Ő is egy nevet mondott: -Jessica Robinson. Ismét mielőtt kimondhattam volna a nevem megszólalt egy barna hajú lány: -Jennifer Morgan. Végre elmondhattam a nevem hisz Stefanie-t már ismertem. Így hát megszólaltam:
-Az én nevem Shara Parker. Örülük, hogy találkoztunk.
-Mi is szólaltak meg egyszerre a lányok.
-Na akkor indulhatunk? - kérdezte Stefanie. -
-Menjünk. - mondtam és elindultunk. Londonban először a nevezetességeket mutatták meg és utána jöttek a boltok, kávézók, éttermek. A boltokban persze jól be kellett vásárolnom mert a lányok addig nem hagytak békén ameddig nem vettem valamit. Olyan este fél tizenkettőkor értem haza. A bátyám már a nappaliban várt és vádlóan nézve rám azt kérdezte:
-Hol voltál? Mit csináltál? Egész nap hívtalak! Miért nem vetted fel? Aggódtam érted! -amikor kimondta, hogy aggódtam érted már ölelt engem. Én csak annyit mondtam hogy új barátokat szereztem és, hogy velük voltam. Joe nagyon örült ennek és azt mondta, hogy:
-Szeretnék a barátaiddal találkozni. Ja... és majdnem kiment a fejemből segítened kéne az egyik rendezvényen. Segítesz?
-Hogyne segítenék. A barátaimat is be fogom mutatni.
-Köszönöm...én is bemutatnálak pár barátomnak. Rendben?
-Oké. De most menjünk aludni. Jó éjt!
-Neked is! Amúgy a rendezvény holnap lesz.
-Rendben és reggeltől lesz?
-Igen. Ez egy születésnapi party lesz.
-Értem...és mit vegyek fel.
-Koktélruhát.
-Rendben. Te öltönyben leszel?
-Igen.
-Amúgy miért kell beugranom?
-Mert az akivel egymáshoz szoktunk öltözni azaz a kollégám Cloe beteg lett.
-Értem. Akkor megyek is aludni. Még egyszer jó éjt!
-Neked is! -és azzal elmentünk aludni. Másnap amikor felkeltünk mentem zuhanyozni és kiválasztottam a ruhát és a cipőket (a cipőket nem elírás mert két cipőt vittem).
(A képen a bátyám zakója is rajta van.)
Szóval amikor mind a ketten készen voltunk és még meg is reggliztünk azonnal elindultunk. Amikor odaértünk nagyon kellett szaladni, mert már így is késtünk. Joe bemutatott a barátainak, Britney-nek, Felix-nek, Bob-nak, Felicia-nak, és Cole-nak nem tudott bemutatni. A főnökének is bemutatott azaz Mr. Nicolson-nak. A bemutatkozás után rögtön kezdődött a Party. Reggel pontban 8.00-kor kezdődött. A vendégeket nekem és Joe-nak kellett fogadni. Miután megérkezett mindenki azután mennünk kellett pincérkedni. Egyszer csak annyit láttam, hogy minden lány a színpad elé rohan sikítva és tombol megnéztem, hogy miért is van ez...és a One Direction állt a színpadon. Én is szeretem a One Direction-t de nem visítottam és tomboltam ott hanem dolgoztam. Egyszer csak egy kis szünetet tartott a One Direction. Nagy csönd volt. Persze, hogy elfelejtettem lehalkítani a telefonom és kicsit se volt ciki, hogy a One Direction a csengőhangom... így nagyon égtem és pont akkor kezdett el csörögni a telefon amikor Liam-nek vittem egy kis vizet. Szóval ez nagyon ciki volt. Erre még Joe odajött és elkedzett cirkuszolni, hogy mondta hogy halkítsam le a telefont. Mert a főnöke azt mondta, hogy munkahelyen nem akar mobilcsörgést hallani...mindezt a srácok végignézték. A koncert után mindegyik Directioner képet és aláírást kért csak én nem. Mire a fiúk miután megcsinálták a képeket és aláírtak mindent odajöttek hozzám és Liam ezt kérdezte:
-Te miért nem kértél képet és aláírást? Hallottuk a csengőhangod és tudjuk így már, hogy Directioner vagy.
-Csak azért, mert Joe jól összeszidott és lehet, hogy miattam fogják kirúgni mert én csak helyetesítem Cloe-t és ő hozott ide engem.
-Ugyan már...szerintem ennyiért nem rúgják ki. - mondta Harry vígasztalásnak.. -
-Akkor is... a főnöke nagyon kemény... lehet, hogy miattam kirúgják.
-Dehogy fogják. - győzködött Louis. -
-Jó lehet, hogy nem rúgja ki, de akkor meg szívatni fogja.
-Az nem biztos. - mondta Zayn.-
-Kösz srácok, hogy próbáltok megvígasztalni...de most engem semmi sem tudna felvidítani.
-Még az evés sem? - kérdezte Niall. -
-Igen Niall még az evés sem.
-Na...de ezeket a képeket nem hagyhatod ki velünk lehet hogy ez vissza nem térő alkalom. - mondta Liam. -
-Oké...akkor csináljuk meg azokat a képeket. -mondtam már mosolyogva. -
-Na így már mindjárt más. - mondta Harry. -
-Az aláírások is jöhetnek? - kérdezte Zayn. -
-Rendeben...jöhetnek az aláírások is.
-Figyelj csak...még be sem mutatkoztál...
-Shara Parker vagyok. 18 éves.
-Tudod mit Shara cseréljünk telefonszámot és ha bármi van csak hívj. - mondta Niall.-
-Oké.
-De akkor már mindenkivel. - fojtatta Niall a mondatot. -
Miután számot cseréltünk azután kijött Joe és azt mondta:
-Nem rúgott ki és nem fog megszívatni. Hála neked előléptettek... köszönöm Shara... úgy szeretlek! ♥
-Nincs mit. Én is szeretlek Joe! ♥
-Mehetünk haza?
-Hát persze. - mondtam. -
-Várjunk csak ti együtt laktok? - kérdezte Niall. -
-Igen. - válaszolta Joe. -
-De Shara még nem csak 18 éves? - kérdezte Louis. -
-Igen...annyi. Na és?? - kérdezte Joe.-
-És te hány éves vagy? - kérdezte Zayn. -
-22. - mondta Joe. - Miért?
-Mert ő még csak 18 éves... - mondta felháborodottan Harry. -
-Igen ő még csak 18 éves azért lakik velem. - mondta Joe. -
-Akkor ti most együtt jártok? - kérdezte Liam. -
-Nem...dehogy is. - mondta Joe. -
-Akkor miért laktok együtt? - értetlenkedett Niall. -
-Mert a húgom. - mondta Joe. - KOmolyan azt hittétek, hogy mi együtt járunk?
-Hát nagyon úgy tűnt. - mondta Liam. - aztán elkezdtünk nevetni. -
-Na most, hogy ezt tisztáztuk akkor mi megyünk is... Helló. - mondta Joe. -
-Sziasztok Srácok! - mondtam. -
-Szia Shara! Szia Joe! - mondták egyszerre és ők is indultak haza. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése