Miután haza mentünk Shara és Liam még mindig nem beszéltek egymással. Én próbáltam őket kibékíteni, de kevés szerencsével. Amikor kettesben hagytuk őket vagy Liam ment el vagy Shara. Mindenki a békítéssel próbálkozott de senki sem járt több sikerrel, mint én. Aztán elhatároztam, hogy beszélek Shara-val ameddig Harry beszél Liam- mel.
-Shara beszélni szeretnék veled. - mondtam. -
-Mit szeretnél? - kérdezte Shara. -
-Négyszemközt akarok veled beszélni. - mondtam. -
-Rendben. - mondta Shara és elindultunk a szobája felé. -
-Szóval most hogy négyszemközt vagyunk... - mondtam de Shara a szavamba vágott. -
-Mit szeretnél? - kérdezte Shara. -
-Azt hogy béküljetek ki Liam-mel. - mondtam. -
-Én nem kérek bocsánatot... - mondta Shara. -
-Én ilyet nem is kérek. - mondtam. -
-Akkor... mit szeretnél??? - kérdezte Shara. -
-Azt, hogy beszélj vele... - mondtam. -
-Nekem már teljesen mindegy.... úgyse békülünk ki. - mondta Shara. -
-Persze... -mondtam és azt gondoltam közben, hogy úgy is kibékülnek. -
Harry szemszöge:
Stefani-val megbeszéltük hogy kibékítjük Sharat és Liamet. Így hát odamentem Liamhez:
-Haver... beszélnünk kell négyszemközt. - mondtam. -
-Rendben... és hol?? - kérdezte Liam. -
-A szobámba...- mondtam. -
-Oké... - mondta Liam és elindultunk a szobám felé. -
-Most, hogy négyszemközt vagyunk Shara-ról szeretnék veled beszélni... - mondtam. -
-Tudom.. tudom... nagy hülye voltam... bocsánatot szeretnék tőled kérni, de nem is akar velem beszélni. - mondta Liam szomorúan. -
-Dehogynem... csak azt hiszi, hogy azt várod, hogy ő kérjen tőled bocsánatot. - mondtam. -
-Akkor azt mondod ha bocsánatot kérek tőle akkor fog velem beszélni? - kérdezte Liam. -
-Igen azt... - válaszoltam. - Egyébként miért szeretnéd annyira, hogy ne haragudjon rád??
-Hát... ma olyan szép időnk van... szerinted is nagyon meleg van??? - terelte a szót Liam. -
-Ne tereld a szót haver... - mondtam. -
-Na jó... elmondom ha nem mondod el senkinek... - mondta Liam. -
-Rendben... rendben... csak mond el... - mondtam. -
-Szerelmes vagyok Shara-ba. - mondta Liam. -
-Ez remek haver... - mondtam. -
-Oké.... de akkor nem mondod el senkinek... - mondta LIam. - Na és mikor beszélhetek Shara-val??
-Szerintem már beszélhetsz vele... - mondtam. -
-Akkor menjünk. - mondta izgatottan Liam. - És akkor elindultunk kifelé a szobából... pont összetalálkoztunk Stefanie-val és Shara-val.
Liam szemszöge:
Ami után Harry-vel beszéltem amikor kimentünk az ajtón Shara-val találtam magam szembe. Amikor megláttam, hogy mosolyog rám kezdtem reménykedni, hogy megbocsát... ameddig mi egymást néztük addig Harry és Stefanie eltűntek a környékről... sőt az egész házban csak mi ketten voltunk. Így kezdeményeztem a beszélgetést:
-Szia! - mondtam. -
-Szia!. - mondta Shara is. -
-Beszélhetnénk? -kérdeztem .-
-Persze. - válaszolta erre Shara. -
-Bocsánatot szeretnék kérni mert multkor ordibáltam veled. - mondtam. -
-Semmi gond... én is bocsánatot szeretnék kérni azért mert nem hallgattam rád... -mondta Shara. -
-Nem baj... -mondtam. -
-Akkor hogy most mindent megbeszéltünk... mit csináljunk??? - kérdezte Shara. -
-Elmegyünk vacsorázni? -kérdeztem kiskutya szemeket meresztgetve. -
-Rendben... - mondta mosolyogva Shara. -
-7-kor jó lesz??? - kérdeztem. -
-Tökéletes. - mondta Shara. -
-Akkor 7-kor. - ismételtem meg. -
-Akkor 7-kor. - ismételte Shara is. -
Ezután a beszélgetés után mind a ketten mentek készülődni. Liam Harry segítségét kérte, Shara pedig Stefanie segítségét. Harry javasolta a helyet. (Már Steanie és Harry megbeszélték, hogy nem mennek majd túl csicsás helyre.) Majd elérkezett a 7 óra.
Shara szemszöge:
7 óra lett... gyorsan elrepült két óra a készülődéssel. Már izgatottan vártam, hogy hova megyünk...
-Mehetünk?? -kérdezte Liam az ajtómon kopogtatva. -
-Igen persze... -mondtam amikor már csak a hajamat igazítottam utólag. -
-Rendben... lent megvárlak. - mondta Liam. -
-Egy perc és ott vagyok. - mondtam, majd kiléptem a szoba ajtómon. -
-Akkor mehetünk? - kérdezte Liam. -
-Persze... amúgy hová megyünk? - kérdeztem. -
-A McDonald's- ba. - mondta Liam nagy vigyorogva. -
-És mit kérünk majd Happy Meal menüt? - kérdeztem hülyeségből. -
-De csak akkor ha jó ajándék van hozzá. - mondta Liam még mindig mosolyogva. -
-Oké... akkor még meglátjuk. - mondtam. -
-Menjünk mert el fog fogyni az ajándék... - mondta Liam. - És elindultunk. -
A McDonald's-ba Liam szemszöge:
Amikor a McDonald's-ba értünk nem volt túl hosszú a sor... így nem sokat kellett várni, hogy rendelhessünk. Mivel jó ajándékok voltak a Happy Meal menühöz azt rendeltünk... ezt úgy gondoltam hogy hülyeségből mondta Shara, hogy rendeljünk azt de nem.
-Nem gondoltam volna, hogy tényleg Happy Meal menüt rendelsz.. - mondtam. -
-Most miért? - kérdezte Shara. -
-Mert azt a gyerekek szokták rendelni. - mondtam. -
-Tudom... de inkább ennél salátát vagy mi? - kérdezte Shara. -
-Nem... jó ez is.. - mondtam. -
-Meg különben is... dedózni akartam.. - mondta Shara mosolyogva. -
-Ja.. akkor jó. - mondtam szintén mosolyogva. -
-Na akkor együnk. - mondta Shara. -
-Rendben... - mondtam. - Amikor megettü a kaját haza indultunk... hosszas kocsi keresés után. Amikor haza értünk Stefanie és Harry vártak minket. Beléptünk és Harry megszólalt:
-Na milyen volt a randi?
-Milyen randi? - kérdeztem. -
-Nem volt ez semmi féle randi. - jelentette ki Shara. -
-Akkor mi volt? - kérdezte Stefanie. -
-Baráti vacsora. - mondtam. -
-Értem baráti vacsora... - mondta mosolyogva Harry. -
-Igen az. - mondtam. -
-Na szerintem én felmegyek... - mondta Shara. -
-Én is megyek... -mondtam mire Harry egy perverz mosolyt vágott. -
-Ne értsd félre Harry... - mondta Shara. -
-Jó... de már késő. - mondta Harry. - Mi pedig felmentünk az emeletre. -
Harry szemszöge:
Miután Liam és Shara felmentek az emeletre kettesben maradtam Stefanie-val. Nem tudtam mit csinálni idegességemben így mosolyogtam, mint egy hülye.
-Na és ugye milyen szép időnk van? - kérdeztem vagy 3 perc néma csönd után. -
-Igen... nagyon szép az idő. - mondta Stefanie. -
-Na és hogy vagy? - kérdeztem azon gondolkozva hogy kérdezhettem az időjárásról. -
-Jól... és te? - kérdezte mosolyogva Stefanie. -
-Jól. - mondtam. -
-Na én megyek sétálni. - mondta Stefanie. -
-Mehetek én is? - kérdeztem. -
-Igen jöhetsz. - mondta Stefanie. -
-Mielőtt elmegyünk nem eszünk valamit? - kérdeztem. -
-Rendben.. miért is ne? - jött a válasz Stefanie-tól. - Stefanie beleegyezése után elmentem a konyhába összedobni valami szendvicset. Olyan 3 perc alatt összedobtam a szendvicseket. Majd kivittem őket a teraszra ugyanis Stefanie ott várt engem. Miközben ettünk néma csönd volt mert nem akartam megint hülyeségeket kérdezni még a végén az iskoláról kérdeztem volna vagy a volt pasijairól. Amikor megettük a szendvicseket rögtön elindultunk sétálni. Amikor vagy már 10 perce sétáltunk Stefanie megszólalt:
-Jó a hajad!
--Köszi... neked meg jó a felsőd. - mondtam. -
-Na és milyen volt a napod? - kérdezte Stefanie. -
-Jó. - válaszoltam. - És a te napod milyen volt?
-Jó. - mondta mosolyogva Stefanie. -
-Na és szeretsz sétálni? -kérdeztem. -
-Igen szeretek. -válaszolta Stefanie. - És te?
-Igen... csak nem szoktam túl sokat sétálni. - mondtam. -
-Értem.... - mondta Stefanie. -
-Na és mi a kedvenc színed? - kérdeztem. -
-Kék, fehér, világos zöld, fekete, piros. - mondta Stefanie. -
-Csak ennyi? - kérdeztem mosolyogva, -
-Hát... igen... nagyjából. - mondta Stef. -
-Ja... szóval ez csak nagyjából volt. - mondtam még midig mosolyogva. -
-Igen. -.mondta Stef szintén mosolyogva. -
-Te hallottad ezt a hangot? - kérdeztem, de csak ijesztgetni akartam . -
-Igen hallottam. - mondta Stef. - És amikor ezt kimondta elénk került egy farkaskutya. Hát... én ijedtem meg jobban nem Stefanie. Stef csak odasétált a kutyához és elkezdte simogatni. Aztán megszólalt:
-Nem vihetnénk haza?
-Nekem mindegy. - mondtam. -
-Akkor haza viszzük. - mondta Stef. -
-Rendben akkor menjünk. - javasoltam. - Úgy is már késő van...
-Oké... mehetünk. - mondta Stefanie miközben a kutyát felállította és vezette maga mellet. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése