Boldog Születésnapot Liam!

Ez nem új rész csak szerettem volna felköszönteni Liam-et, hisz ma van a 20. születésnapja. Szóval boldog Születésnapot Liam.

21. rész Shara hazatér

Shara szemszöge:
Lisa ölében ébredtem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi van. Aztán a házunkhoz értünk.
-Te mióta vagy fent? - érdeklődött Lisa. -
-Úgy vagy 5 perce. - mondtam mosolyogva. -
-Persze, te meg itt cipelteted magad! - mondta nevetve. -
-Még jó, hogy. - mondtam nevetve. -
-Na akkor most már le is teszlek. - mondta Lisa, és lerakott a földre. Kinyitottam az ajtót a még mindig meglévő kulcsommal. Bementem az ajtón és Whiskey ugrott elém, de én csak mosolyogtam rá és ő felszaladt az emeletre. Pár pillanat múlva Stef szaladt le az emeletről. -
-Hát te meg haza jöttél?! - érdeklődött Stef. -
-Miért talán nem örülsz nekem? - érdeklődtem nevetve, és megfordultam. - Akkor el is mehetek. -
-Nem dehogy is mész el. - mondta Stef és magához ölelt. - Srácok gyertek! -
-Mi van már? - kiabálták le egyszerre a srácok. -
-Csak gyertek ti lusta disznók! - kiabálta el magát Stef. -
-Itt vagyunk mi van már? - érdeklődtek a srácok aztán megpillantottak engem. -
-Shara te haza is jöttél? - érdeklődött Zayn, és megölelt. -
-Én is örülök nektek. - mondtam, mosolyogva. - De Liam hol van? -
-Fent depizik. - mondta Lou. -
-Szólok neki. - mondta Stef. - Liam húzd már le segged! -
-Mi van már? - kiabált le Liam. - Tudod, hogy most nem érek rá. Éppen depizek. -
-Ne akard, hogy én menjek fel! - kiabált fel Stef. -
-Megyek! - ordította le Liam. -
-Végre! - kiabált fel Zayn. -
-Na itt vagyok mi van? - érdeklődött Liam. Amikor meglátott nem ölelgetett csak dobott egy laza mosolyt. - Szia Shara! -
-Látom nagyon örülsz nekem. - mondtam. - Zayn is jobban örült, mint te! -
-Nem igaz! - mondta Liam. -
-Persze, te meg sem ölelsz, hanem csak vigyorogsz ő meg ölelget örömébe. - mondtam duzzogva, és elsuttogtam halkan egy mondatot. - Inkább ő viselkedik úgy mintha a pasim lenne. -
-Akkor talán azt akarod, hogy ő legyen a pasid? - érdeklődött Liam. -
-Talán jobb lenne. - gondoltam magamban, és a következő mondatot nem csak gondoltam. - Most szakítani akarsz? -
-Lehet, hogy jobb lenne. - mondta Liam. - Gondolom, hogy találtál ott valakit magadnak. -
-Te akarsz szakítani nem én. - mondtam. - Szóval te találtál valakit magadnak? -
-Én nem ezt mondtam. - mondta Liam. -
-Pedig nagyon úgy tűnik mintha lenne valakid. - mondtam. - Talán kár volt haza jönnöm. Tudod mit? Én elköltözöm... te csak maradj. Vissza megyek még a régi lakásba. -
-Nem mész te sehova! - szólalt meg Stef. - Esetleg jössz hozzám és Whiskey-hez. -
-De... - kezdtem bele a mondatba. -
-Semmi de. - mondta Stef és maga után húzott fel az emeletre. -

Stefanie szemszöge:
Shara jött velem a szobámba, de előtte bementem Shara-val az ő és Liam szobájába és a maradék cuccait összeszedte. Amikor ezzel készen voltunk bementünk az én szobámba.
-Shara valamit el kell mondanom. - mondtam miközben leszegtem a tekintetem. -
-Mond csak. - mondta Shara mosolyogva. -
-Liam-ről van szó. - mondtam és még mindig a földet bámultam. -
-Mi van Liam-el? - érdeklődött Shara és felemelte a kezével a fejem. -
-Szóval amikor elmentél Liam telefonált és jött hozzá egy lány. - mondtam Shara szemébe nézve. -
-Szóval tényleg van valakije. - mondta Shara. - Az az igazság, hogy én is találkoztam egy fiúval. -
-Tessék? - rontott be Liam az ajtón. -
-Mi az talán féltékeny vagy? - mondta Shara. -
-A hozzám jövő lány a rokonom volt. - mondta Liam. -
-Nekem meg az a fiú a haverom. - mondta Shara és nagy zajt hallottunk a földszintről. Gyorsan lesiettünk és egy csapat vérfarkas volt ott. Épp rárontottak a négy fiúra. - Fabian elég! Srácok befejezni! -
-Te ismered őket? - érdeklődött Zayn. -
-Még hogy ismer? Annál több is. - mondta az egyik fiú, majd Shara-hoz szaladt és megölelte. -
-Fabian. - szólt rá Shara. -
-Ilyenek közül jöttél? - érdeklődött Fabian vagy kicsoda. -
-Mit értesz az alatt, hogy ilyenek? - érdeklődött Shara. -
-Ők az esküdt ellenségeink nem tudtad? - érdeklődött Zayn és arrébb lökte a srácot Shara-tól. -
-Bocs haver, de ő már hozzánk tartozik. - mondta Fabian. -
-Ő a miénk. - jelentette ki Liam és intett a srácoknak, hogy jöjjenek Shara védelmére. Szóval a srácok körülvették Shara-t és engem is, hogy nehogy rám tudjanak támadni. -

20. rész A megérdemelt varázsszer

Shara szemszöge:
Fabian hozzám bújása után nagyon megnyugodtam, és visszafeküdtem aludni. Fabian lefeküdt mellém az ágyra és én hozzá bújtam, mert egy kicsit fáztam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat.
-Jó reggelt! - mondta mosolyogva Fabian. - Jól aludtál? -
-Neked is jó reggelt! - mondtam mosolyogva. - Igen jól. És te?
-Igen én is jól. - mondta Fabian mosolyogva. - Kérsz reggelit?
-Igen. - mondtam mosolyogva. -
-Akkor pár perc és jövök, te csak maradj itt. - mondta mosolyogva Fabian, és pár perc múlva itt is volt. - Itt is vagyok... jó étvágyat!
-Köszi. - mondtam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Te nem eszel? -
-De csak én most elmegyek, majd a srácokkal vadászni. - mondta mosolyogva. -
-Én nem mehetnék? - érdeklődtem. -
-Miért nem elég jó a rántottám? - érdeklődött Fabian. -
-De... nagyon finom csak kicsit kevés benne a hús. - mondtam mosolyogva. -
-Akkor nem egy vegetáriánus vámpírt fogtam ki. - mondta mosolyogva Fabian. -
-Nem ám. - mondtam mosolyogva. - Akkor mehetek?
-Hát megkérdem még a srácokat. - mondta a fejét vakargatva Fabian. -
-Mi van talán bolhás vagy? - érdeklődtem nevetve. -
-Így tuti, hogy nem jösz velünk, ha folytatod ezeket a megjegyzéseket. - mondta Fabian duzzogva. -
-Légyszíves had menjek. - kérleltem. -
-Nem is tudom. - mondta Fabian még mindig durcásan. -
-Kérlek. - mondtam a szemébe nézve, majd megcsókoltam. Fabian kicsit többet szeretett volna csóknál, mert az ágyra döntött engem, de az egyik haverja megzavart minket. -
-Gyerekek legalább ne nyitott ajtónál. - mondta mosolyogva. -
-De jó, hogy elrontottál mindent. - rohant neki a haverjának Fabian, és felkente a falra. - Na ide figyelj! Hagyd ki a hülye megjegyzéseidet különben... -
-Fabian! - szóltam rá mire ő elengedte a haverját. -
-Mit akarsz?! - kérdezte elsötétedett tekintettel. -
-Hagyd őt békén! - mondtam. -
-Különben?! - érdeklődött idegesen Fabian és teljesen kifordult magából. -
-Fuss! - kiabáltam oda a haverjának. -
-De.. - kezdett bele a mondatba. -
-Csak menj már és vidd magaddal a többieket is! - ordítottam rá mikor ő szaladni kezdett. Fabian neki nyomott a falnak és elsötétedett tekintettel a szemembe nézve lihegett. -
-Mi lesz akkor?! - kiabált rám. -
-Hát ez! - mondtam és megcsókoltam, de ez hülye ötlet volt, mert ettől még jobban bevadult. -


*Eközben Fabian haverjai*
-Most meg mit csináljunk?!?! - idegeskedett Rob. -
-Szóljunk a vámpír családnak. - mondta Daniel. -
-De Fabian azt mondta, hogy soha ne kérjünk tőlük segítséget. - mondta Greg. -
-Fabian most nincs itt. - mondta Rob. - Őt kell lenyugtatnunk. -
-Akkor rajta. - mondta Daniel és elindultak. Amikor odaértek a vámpírok rögtön segítségére siettek Shara-nak. -

*A lakásban*
-Fabian hagyd ezt abba! - ordítottam el magam, de nem használt. Ekkor több vámpír jött be és neki lökték a falnak Fabian-t. Én odamentem és leszedtem őket Fabianról, aki persze rögtön rám ugrott. -
-Mit művelsz te ostoba? - érdeklődött az egyik vámpír. -
-Engem nem fog bántani. - mondtam, majd a szemébe néztem. - Fabian én még mindig hiszek benned! Hiszek abban, hogy nem fogsz bántani. Hisz én vagyok az Shara. -
-Shara? - kérdezte Fabian, majd vissza tért az igazi tekintete és ismét a kedves és jó Fabian lett. -
-Fabian, tudtam, hogy engem nem bántanál! - mondtam, majd megöleltem. A többi vámpír csak nézett, hogy én egy vámpír ölelgetek egy vérfarkast, de ekkor egy harapást véltem felfedezni a karomon és minden elsötétült. -

Fabian szemszöge:
Én nem akartam, hogy miattam elájuljon Shara... nem tudom, hogy mi is történt igazából. Rögtön odasiettem Shara-hoz és az ölembe vettem... bevittem a szobámba és befektettem az ágyamba. A vámpír család utánunk jött és csak nézett.
-Mi lett vele? - néztem a vámpírokra. -
-Megharaptad. - mondta az egyik vámpír. -
-De most mi lesz vele? - idegeskedtem. -
-Meghal. - mondták egyszerre a vámpírok. -
-Shara... kérlek kelj fel! - mondtam könnyeimmel küszködve, de nem jött válasz. - Shara én szeretlek! Kérlek ne halj meg!
-Chhh. Egy vérfarkas szeret egy vámpírt, hogy ez mekkora hülyeség. - jelentette ki az egyik vámpír. -
-Hagyd őket békén. - mondta Rob. Ekkor egymásnak ugrottak. Erre valahogy Shara felállt és közéjük állt. -
-Ennek semmi értelme! - ordította el magát Shara. -
-De neked meg kellett volna halnod. - mondták egyszerre a vámpírok csodálkozva. -
-De nem tettem. - mondta Shara és majdnem össze esett. -
-Az utolsó perceidet egy vámpír és egy vérfarkas békítésére pazarlod?! - kérdezte az egyik vámpír. -
-Nem pazarlom. Ők ketten vannak én egyedül. Inkább az én halálom, mint másik két lényé. - mondta Shara. -
-Ezzel kiérdemelted azt a bizonyos szert. - mondta egy vámpír lány előlépve a tömegből. -
-Lisa? - érdeklődött Shara. -
-Igen... ezt gyorsan vedd be. - mondta a vápír lány és egy üvegcsét adott neki. Belekortyolt Shara, majd összeesett. A vámpír lány felkapta őt és elindult. - Én, majd haza viszem az igazi otthonába. -

19. rész Fabian hallgat rám?!?!

Shara szemszöge:
Végre mikor Fabian magához tért, akkor lemászott rólam.
-Shara jól vagy? - érdeklődött Fabian. -
-Igen... csak elég hosszú volt az éjszaka. - mondtam miközben feltápászkodtam. -
-Kinyitottad az ajtót?!?! - idegeskedett Fabian. -
-Igen. - mondtam mosolyogva. -
-De akkor, hogy élted túl az éjszakát? - érdeklődott Fabian. -
-Hát... izé... - mondtam miközben a kezemmel babráltam. -
-Egy másik vérfarkas vagy egy vámpír élhette ezt csak túl. - mondta Fabian. - Te melyik vagy?
-Hát vámpír vagyok. - mondtam miközben még mindig a kezemmel babráltam. -
-Szóval ezért nem jöttél ki az eddigi lakótársaiddal. - mondta Fabian nevetve. -
-Ami azt illeti... ahonnan jövök ott csak egy ember nem vámpír. - mondtam. -
-Mesélj még! - mondta mosolyogva Fabian. -
-Bocs, de nem akarom őket veszélybe sodorni. - mondtam, majd felálltam és lementem a konyhába kaját csinálni. -
-Shara... - jött utánam Fabian. - Miért nem akarsz a múltadról beszélni? -
-Mert az másra nem tartozik. - mondtam, majd leültem az asztalhoz a kajámmal. -
-Most teljesen új életet fogsz kezdeni? - érdeklődött Fabian. -
-Igen. - mondtam, majd Fabian megcsókolt, én pedig ellöktem magamtól. - Fabian nekem van pasim. -
-Azt mondtad, hogy teljesen új életet akarsz kezdeni... vagyis akkor nincs pasid, mert ő a múltadban volt... én pedig a jelenedben vagyok. - mondta Fabian, majd ismét megcsókolt, de most nem löktem el magamtól, hanem visszacsókoltam. Hisz igaza volt... ha új életet akarok kezdeni akkor el kell felejtenem a múltbéli kapcsolataimat. - Na összedobsz nekem is valami kaját? -
-Na jó legyen. - mondtam. -
-Köszi. - mondta Fabian, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Addig megyek és kitakarítom a szobádat. -
-Oké. - mondtam, majd neki is összedobtam egy szendvicset. Amikor felmentem hallottam, hogy Fabian telefonon beszél valakivel, de csak az ő válaszait hallottam. Amik a következők voltak:
-Igen itt van a lány... hála az égnek, hogy nem a vámpírokhoz került.
-....
-Nagyon erős és igen túlélte az első éjszakát!
-......
-Tetszik nekem.
-.....
-Ő egy vámpír igen... tudom, hogy hülye ötlet egy vámpírba beleszeretni, de én szeretem őt és kész!
-....
-Szia... most mennem kell.
(Hát csak ennyit hallottam, majd lerakta a telefon és én úgy tettem mintha csak most jöttem volna fel az emeletre.)
-Itt a kajád. - mondtam mosolyogva. -
-Köszönöm. - mondta, majd megpuszilta a számat. -
-Figyelj... ma aludhatnék veled? - érdeklődtem. -
-Nem félsz, hogy bántani foglak? - kérdezett vissza Fabian. -
-Nem fogsz bántani. - mondtam mosolyogva, majd mikor megette a szendvicset levittem a tányérját és elmosogattam. Majd vissza felmentem hozzá. -
-Nézzünk filmet? - érdeklődött Fabian. -
-Persze. - mondtam. - És mit? -
-Twilight. - mondta Fabian nevetne. -
-Hát az olyan unalmas már... ugyan kérlek vámpírok és vérfarkasok... - mondtam nevetve. - De mons komolyan mit nézzünk?
-Ami a Tv-be megy az jó lesz? - érdeklődött Fabian. -
-Tökéletes lesz. - mondtam, majd lementünk a nappaliba és elkezdtük nézni a TV-t. Estig TV-t néztünk, majd felmentünk aludni. Amikor besötétedett Fabian kezdett furcsán viselkedni és már nem nagyon érdeklet, hogy vérfarkas és tudna bántani, mert nagyon fáradt voltam, így befeküdtem az ágyba. Egyszer csak morgást hallottam... - Fabian hagyj már! Aludni akarok. -
Fabian persze nem hagyott békén csak ideges lett. Amikor hátra néztem láttam, hogy meg akar támadni. Én bementem a sarokba és ő oda is követett. (Tudom a leghülyébb döntés, ha bemegyek a sarokba, mert oda be tud szorítani.) Majd a szemébe néztem.
-Fabian... tudom, hogy ott vagy!!! Kérlek ne bánts!!! Én bízom abban, hogy amikor vérfarkas vagy akkor is tudsz magadon uralkodni!!! Én bízom benned!!! - mondtam, majd Fabian csak hozzám bújt. - Tudtam, hogy sosem bántanál engem. -

18. rész Stefanie depressziózik, Shara, pedig vándorol

Stefanie szemszöge:
El sem hiszem, hogy elment... most egyedül vagyok a fiúkkal és más lány nincs a házban. Shara nagyon fog hiányozni... nem tudom, hogy mit is fogok nélküle csinálni. Most kivel fogok beszélgetni. Shara a legjobb barátnőm és most azt sem tudom, hogy él-e vagy hal. Mindezt végig gondolva néztem a reakciókat. Én önkénytelenül hajtogattam, hogy én megmondtam. Gondolom nagyon megrémíthettem a fiúkat ezzel, de nem biztos, mert senki sem figyelt, hogy mit csinálok, hisz ők maguk is bánkódtak.
-Stef! - hallottam egy hangot hirtelen. -
-Igen? - hagytam abba az én megmondtam hajtogatását. -
-Jól vagy? - érdeklődött Zayn. -
-Persze... nagyon jól vagyok, hogy most azt sem tudom, hogy Shara él-e vagy hal. - kiáltottam Zayn-ra. -
-Nyugalom! Ne idegeskedj! - simogatta meg a karom Harry. -
-Nekem csak ne mond, hogy ne idegeskedjek!!! - kiáltottam Harry-re majd sírni kezdtem. -
-Stef nyugodj meg! - mondta Harry miközben átölelt. -
-Hogy tudnék megnyugodni? - kérdeztem még mindig bömbölve. -
-Tudom kicsim, tudom! - mondta Harry, majd a homlokomra nyomott egy puszit. -
-Niall-al mi van? - kérdezte Liam még mindig zokogva. -
-Szerintem annyira meglepődött, hogy sokkot kapott. - mondta Zayn. -
-Mindjárt megtudjuk. - mondta Louis mosolyogva. - Niall kaja!!! -
-Hol?!?! - érdeklődött Niall. Ezen mindenki jót nevetett még én is. - Akkor hol az a kaja éhes vagyok??? -
-Nincs semmilyen kaja. - jelentette ki Zayn, majd Niall sírni kezdett. - Niall ne sírj Shara biztos jól van. -
-Ki beszélt itt Shara-ról?!?! Shara biztos, hogy jól van! - jelentette ki Niall még mindig bömbölve. -
-Akkor miért sírsz? - érdeklődött Louis. -
-Mert Zayn azt mondta, hogy nincs semmilyen kaja! - bömbölt még mindig Niall. -
-Jaj Niall... - nevetett fel hirtelen Louis, mire mindenki elkezdett nevetni. A nevetés csak úgy dőlt belőlünk. Eddig még sosem nevettem ilyen jót. Erre a kis időre mindenki elfelejtette, hogy Shara elment, de aztán eszünkbe jutott és ismét csend uralta a házat, majd lementünk enni. A reggelit csendben fogyasztottuk el. Nem is lehetett volna nagyobb csend, aztán hirtelen csengetett valaki. Reménykedtünk, hogy Shara az, de hát nem ő volt az, hanem Lisa Malone. Azt hittem, hogy megfojtom... nem érdekel, hogy vámpír, mert Shara miatta ment el. Hirtelen mellettem termett Liam és berángatta az ajtón Lisa-t, majd a falnak lökte és felemelte nyakánál fogva. -
-Mit tettél vele te k*rva?!?! - idegeskedett Liam. -
-Ő kérte, hogy gyógyítsam be a sebét. - mondta Lisa. - Mondtam, hogy nagy áldozatot kell ahhoz tennie, hogy választhasson a vámpír lét, és az ember lét. -
-Ezt, hogy érted? - faggatta Liam. -
-Majd megértitek... mind megértitek. - mondta Lisa, majd kitörte az ablakot és eltűnt. -
-Ezt meg, hogy értette? - érdeklődtem. -
-Nem tudom. - mondta Liam szomorúan. -
-Mindegy is... - mondtam könnyeimet visszafojtva. - én felmegyek a szobámba. -
-Rendben. - mondták egyszerre a srácok. Amikor felértem a szobámba beágyazni kezdtem. Egyszer csak egy üzenetet találtam. Az üzenetben ez állt:
"Drága Stefanie! Nem akarom, hogy aggódj értem. Nagyon fogsz hiányozni, de ahogy mondtam vissza fogok térni! Addig is kérlek ne szomorkodj...
Ui.: Mindig is te leszel a legjobb barátnőm bármilyen távol is vagyunk egymástól! Kérlek ne szólj erről az üzenetről a srácoknak, mert nekik nem írtam üzenetet. Szeretlek, Shara!"
Nagyon fog hiányozni ezekkel a kis üzeneteivel együtt. Remélem, hogy hamar visszatér.

Shara szemszöge:
Fáradt vagyok és éhes, az erdőben kószálok már több, mint egy órája, de nem tudom, hogy hol vagyok. Remélem, hogy nem indultak a többiek a keresésemre. Várjunk csak... valami recsegést hallottam... megint hallottam... kezdek ideges lenni.
-Ki van ott? - kezdtem kiabálni, de nem jött válasz csak még egy reccsenés, de most még közelebbről. - Ki van ott?!?! - válasz ismételten nem érkezett csak még közelebbről hallatszott a reccsenés. - Ki van ott?!?!?! - már éreztem, hogy a nyakamba liheg valaki ezért hirtelen megfordultam. Egy srácot láttam a hátam mögött, aki így nézett ki:

-Szia! - köszönt a srác. - Én Fabian Rookswood vagyok. -
-Szia! - mondtam megszeppenve. - Te mit keresel itt? -
-Inkább te mit keresel itt? - kérdezte Fabian. -
-Én csak áthaladóban vagyok itt. - mondtam mosolyogva. -
-Áthaladóban több mint egy órája? - érdeklődött Fabian. -
-Te figyeltél engem? - érdeklődtem. -
-Mivel a családom területén vagy. - jelentette ki mosolyogva. -
-Ja... bocs. - mondtam, majd arrébb léptem pár lépést. - Még most is? -
-Igen. - mondta mosolyogva. - Gyere kikísérlek. Hol laksz? -
-Az nem a te dolgod, hogy én hol lakom... csak kísérj ki az erdőből. - mondtam idegesen. -
-Elszöktél otthonról mi? - kérdezte mosolyogva. -
-Hát... mondhatjuk úgy is. - mondtam mosolyogva. -
-Akkor, ha nincs hová menned... lakhatsz nálunk. - mondta Fabian. -
-Ha nem nagy probléma. - mondtam. -
-Nem dehogy is. - mondta Fabian mosolyogva. - Csak ne foglalkozz a haverjaimmal, mert elég hülye humoruk van. -
-Oké. - mondtam mosolyogva, majd megfogta a kezem és elindultunk a megbeszélt helyre. Nem túl hosszú séta után a házhoz értünk. -
-Itt is vagyunk. - mondta Fabian. - Akkor ahogy megbeszéltük... ne foglalkozz a haverjaimmal. Rendben? -
-Oké. - mondtam, majd bementünk a házba, és 10 fiú fogadott minket. -
-Honnan újítottad be a csajt? - kérdezték egyszerre a fiúk. - És te tépted meg a ruháját? -
-Eltévedt az erdőben, és nincs hova mennie. Nem, nem én voltam, hanem a fák. - mondta Fabian, majd védelmezően elém állt és felküldött az emeletre és utánam jött. - Gyere, megmutatom a szobád. Egyébként mi is a neved? -
-Shara Parker a nevem. - mondtam, majd kinyitotta nekem az ajtót Fabian és egy cetlit vett fel az asztalról és ráírta a cetlire azt, hogy: Shara, majd a kezembe nyomott egy kulcsot. -
-Este bármilyen furcsa hangokat is hallasz akkor se gyere ki. Mindig vigyél be a szobádba egy kis vizet, és egy kis ételt, hogy ne keljen este kijönni a szobából. A fürdőszoba külön van a szobádhoz. - hadarta el gyorsan Fabian. -
-Rendben értettem. - mondtam. - Csak ez a szabály van? -
-Igen. - mondta Fabian. -
-És az este hánytól, hányig tart? - kérdeztem. -
-Onnantól kezdődik amikor feljön a hold, és akkor van vége amikor  lemegy a hold. - mondta Fabian, majd kinézett az ablakon, és leült mellém. -
-Amúgy hány éves vagy? - érdeklődtem. -
-18. - mondta Fabian. - És te? -
-Én is 18. - mondtam mosolyogva. - Hány évesen költöztél el a szüleidtől? -
-16. - mondta Fabian. - Te miért szöktél el otthonról? -
-Mert mindenkivel akivel laktam összevesztem. - mondtam. -
-Értem. - mondta, majd még órákon keresztül beszélgettünk. Egyszer csak kinézett az ablakon és felállt mellőlem. - Most hozok egy kis vizet és egy kis ételt. -
-Rendben. - mondtam mosolyogva. Fabian kiment és hozta is a megbeszélt dolgokat, majd kiment és én bezártam az ajtót. Csönd volt aztán hirtelen nagy hangzavar támadt. Tudom, hogy az volt az egyetlen szabály, hogy ne nyissam ki az ajtót, de nem bírtam ki. Így,hát kinyitottam az ajtót és egy nagy vérfarkas bámult rám. A szeme olyan volt, mint Fabian-é. Aztán hirtelen nekem ugrott, de én lelöktem magamról és kihajítottam a szobámból. Majd a vérfarkas ismét visszajött, de én most bezártam ar ajtót, hogy a többiek ne tudjanak neki segíteni. Szóval küzdöttem vele egész éjjel és amikor feljött a nap Fabian lett ismét a vérfarkasból. -

17. rész Shara elment...

Zayn szemszöge:
Ezt Shara meg hogyan csinálhatta... ezen majd gondolkozom a srácokkal együtt és a fiúk keresésére indultam. Niall és Liam a saját szobájába volt. Már csak Lou-t és Harry-t kell megtalálnom... bár ahogy ismerem őket az udvaron lesznek. Hát ez így is volt miután összeszedtem a srácokat leültünk a szobámba mert már Shara átment Stef-ék szobájába. Szóval leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk.
-Szóval Niall ugye volt az a karmolás a karomon... - mondtam. -
-Igen? - érdeklődött Niall. -
-Azt Shara csinálta... - mondtam. -
-Akkor begyógyult volna. - mondták egyszerre a srácok. -
-De Shara hozzávágott a falhoz. - mondtam. -
-Biztos megérdemelted. - mondta mosolyogva Niall. -
-Ez nem vicces. - mondtam. -
-Jó, jó befejeztem. - mondta Niall. -
-Mostanában tényleg fura. - jelentette ki Liam. -
-Tényleg? - érdeklődtem. - Ezt, hogy érted? -
-Úgy, hogy nagyon örül annak, hogy hazajöttem, de még sincs velem annyit, mint régen... ezért fog velem és a családommal eljönni nyaralni. - mondta Liam. -
-Értem. - mondtam szomorúan. -
-Tényleg srácok nem történt valami Shara-val amíg én nem voltam itthon? - kérdezte Liam. -
-Ilyen hülyeséget meg honnan veszel? - kérdezte Niall. -
-Csak onnan, hogy be van kötve Shara lába... - mondta Liam. -
-Na jó. - törtem meg a csendet. - Ne bánts miatta senkit! Niall behívta a konyhába, beszélgetett vele... ideges lett Niall és földhöz vágta a kést... a kés véletlenül nem a földet találta el, hanem Shara lábát. -
-Niall és kinyírlak! - kezdett kiabálni Liam és szegény Niall-ra ugrott. Ekkor Shara bejött és szétszedte a srácokat. -
-Nem az ő hibája! - mondta Shara. -
-Akkor meg kié? - érdeklődött Liam, majd ismét megtámadta Niall-t. Shara, pedig megpofozta Liam-et. Erre Liam rögtön megállt a verekedésben. -
-Azt mondtam, hogy nem a ő hibája! - mondta Shara egy kicsit hangosabban. -
-De az övé hisz ő dobta a kést. - kiabált rá Liam Shara-ra és ismét megtámadta Niall-t. Shara most már megtámadta Liam-et és ők ketten verekedtek. Csak az volt az érdekes, hogy Shara kiállt egy vámpír ellen és nem győzte le Liam. Szóval amikor verekedtek egyenlőnek tűntek... mintha Shara is vámpír lenne. Akkor felcsúszott a pulcsi ujja megláttam egy harapás nyomot. Egyértelművé vált minden... Shara vámpír lett. -
-Elég! - kiabáltam el magam. - Tudom mi történt most Shara-val. -
-Mi? - kérdezte Shara és leálltak a bunyóval. -
-Téged megharapott egy vámpír. - mondtam. -
-Az lehetetlen. - mondta Liam. -
-Szóval Shara? - érdeklődtem a lánytól, hogy igazam van-e. -
-Nekem most.... mennem kell! - mondta Shara és távozni akart, de Niall bezárta előtte az ajtót. Én gyorsan odaszaladtam hozzá és felhúztam a pulcsi ujját. Ott volt a harapás... már csak azt kell kiderítenem, hogy-hogy került oda. -
-Shara ki harapott meg? - kérdeztem. -
-Hát... Lisa Malone. - mondta Shara, majd arrább taszította Niall-t és kisétált a szobámból. A srácokkal követtük öt és láttuk, hogy megy valahova. Az erdőben egy kis házhoz ment... oda bekopogott és Lisa nyitott ajtót. Lisa megölelte, majd behívta a házba. Szerencsére volt egy nagy ablak ahol remekül láttuk őket. Lisa a harapással csinált valamit... Shara egyszer csak elkezdett törni zúzni. Lisa hátulról lefogta és Shara le is állt. Majd Lisa magyarázott Shara-nak valamit... beszélgettek egy kicsit, majd Lisa kiszúrt minket az ablakban és ránk akart támadni, de Shara gyorsan Lisa-hoz szaladt és nem hagyta neki. Most akkor nem lehet tudni, hogy Shara kinek is áll az oldalán. Most megvédett minket, de lehet, hogy legközelebb nem teszi. Na de mindegy is... a történtek után hazamentünk mind a hatan. Majd amikor bementünk a házba Liam megsimította Shara karját, Shara pedig majdnem neki ugrott. Miután felment ajtócsapódást hallottunk és Stef hangját ami azt kiabálta, hogy: "Héé az az én szobám.". Stef  lejött és megkérdezte, hogy mis is van Shara-val. Mi elmondtuk neki és ő sírni kezdett. Mi nem tudtuk, hogy miért is sír ezért rákérdeztünk. Ő azt válaszolta, hogy: "Shara el fog menni! Nem akar majd minket bántani és elmegy! Ha sikerül valahogy azt megtennie, hogy ne legyen vámpír csak akkor tér vissza!". Mi nagyon meglepődtünk ezen, de mivel este volt ezért felmentünk az emeletre aludni. Másnap reggel Stef-ék szobaajtaja nyitva volt. Shara sehol csak egy üzenet az ajtóra tűzve: "Nem akarok senkit sem bántani, mert szeretlek titeket! Ezért megyek most el! De ígérem, ha megtalálom a módját, hogy ne legyek vámpír visszatérek hozzátok! Puszi Shara. Ui.: Nagyon szeretek mindenkit és Zayn-nak üzenem: sajnálok mindent!" Szóval mikor felkelt mindenki felolvastam a levelet. A reakciók a következők voltak: Liam és én: sírtunk, Stef csak azt mondogatta, hogy ő megmondta, Harry és Lou szomorúan bámultak maguk elé, Niall pedig csak lefagyott nem csinált semmit még enni sem evett. Szomorú dolog az nekünk, hogy Shara elment... nagyon jó barát volt és Liam-nek pedig a szerelme. -

16. rész Ezt meg, hogy csináltam?

Shara szemszöge:
Amikor elment Lisa ismét csönd uralkodott a ház felett. Én visszafeküdtem aludni, de a saját ágyamba, mert tudtam, hogy Liam hazajön. Ha Zayn szobájában talált volna engem nagyon nagy balhé lett volna. Már alig vártam, hogy Liam hazaérjen ezért küldtem neki egy SMS-t. Amiben ez állt:
"Szia Liam! Mikor érsz haza?"
Ő rögtön válaszolt is amiben ez állt:
"Szia Kicsim! Olyan reggel 8-kor érek haza. De te hogy-hogy ébren vagy ilyenkor? Csak nincs valami gond?"
Én pedig erre válaszoltam amiben ez állt:
"Rendben akkor reggel 8-kor várlak. Csak nem bírok aludni és nincs semmi baj."
Ő erre ismét írt egy választ amiben ez állt:
"Akkor rendben. :) A kedvemért kérlek próbálj már aludni egy kicsit!"
Én ismét válaszoltam amiben ez állt:
"Rendben, de csak a te kedvedért. Akkor reggel."
Amikor ezt elküldtem akkor leraktam a telefont és elnyomott az álom. Másnap reggel ébredtem arra, hogy Liam simogatja a hátam.
-Szia! - köszöntem kómásan és egy puszit nyomtam az arcára. -
-Szia Kicsim! - köszönt vissza. - Hallottam mi történt Joe-val. Nagyon sajnálom. -
-Én is sajnálom ami Joe-val történt, de most ne búslakodjunk, hanem mesélj milyen volt otthon. - ültem fel az ágyon érdeklődve. -
-Rendben. - mondta mosolyogva Liam. - Az egész család nagyon örült annak, hogy hazamentem és jó sok ideig beszélgettünk aztán eljutottunk hozzád és ahogy meséltem rólad ők felvetették azt az ötletet, hogy pár hét múlva menjünk el velük nyaralni. Na mit szólsz hozzá? -
-Oké. - mondtam mosolyogva, majd megöleltem. - És hova megyünk? -
-Egy nem túl messze lévő szállodába, de a szálloda öt csillagos, hisz azt mondják, hogy mindenki a legjobbat érdemli. - mondta mosolyogva Liam. -
-Én megyek reggelizni. - mondtam. - Te kérsz reggelit vagy alszol egy kicsit? -
-Inkább pihenek egy kicsit és nem alszom, de te csak menj nyugodtan. - mondta Liam, majd ledőlt az ágyra.Én ahogy mondtam elmentem reggelizni. Ahogy álltam a konyhában és öntöttem ki a tejet a gabonapehelyre egyszer csak egy erős szorítást érzek a csípőmnél. Gondoltam Liam az így nem zavartattam magam. -
-Miért nem aludtál ma velem? - kérdezte az ölelő kar. Ebből leesett, hogy Zayn az. -
-Mert Liam hazajött és mi csak barátok vagyunk. - mondtam mosolyogva. Majd megpusziltam az arcát, de ez csak egy amolyan baráti puszi volt. -
-Kérlek ne kínozz! - mondta Zayn, majd megcsókolt. Én pedig ellöktem magamtól, de nem akartam a falhoz vágni. Nem értem... azt mondta Lisa, hogy nem leszek vámpír, de mégis olyan vagyok, mint egy vámpír. Hisz én Shara Parker nem tudtam volna szegény Zayn-t a falhoz vágni. Gyorsan odarohantam Zayn-hoz. -
-Jól vagy?- kérdeztem idegesen. -
-Egy szimpla: Hagyj békén! is elég lett volna. - mondta Zayn. - De, hogy csináltad te ezt? -
-Nem tudom. - mondtam, majd elmentem a reggelimért és leültem enni. Miután elfogyasztottam a reggelimet felmentem zuhanyozni és felöltözni. E mellett a ruha mellett döntöttem:

A hajamat pedig csak megfésültem. Aztán feldobtam egy kis laza sminket. Amikor ezzel készen voltam lementem és Zayn mé mindig ott ücsörgött a nappaliban. Mikor meglátott engem csak nézett, majd közelebb mentem.
-Csak játszani? - kérdezte Zayn. -
-Igen. -feleltem. -
-Hát te akartad. - mondta, majd felállt és ismét megcsókolt. Amikor megcsókol én ismételten ellöktem magamtól csakhogy most végig karmoltam a karját és nagyon mély sebet okoztam neki. Gondoltam, hogy nem okozok neki több fájdalmat ezért gyorsan felkaptam a telefonom az asztalról és kirohantam a házból. Valamiért nem tudom, hogy miért csak elindultam a erdőbe. Nem érdekelt, hogy ha valami bajom lenne akkor is vonzott az a hely amerre elindultam. Szóval vagy már egy órája sétálgattam az erdőben amikor megpillantottam egy házat. Valamiért egyszerűen odasétáltam és nem féltem egy kicsit sem. Így hát amikor odaértem bekopogtattam Lisa nyitott ajtót. -
-Áhh, már vártalak! - mondta Lisa, majd beljebb tessékelt. -
-Vártál?!?! - lepődtem meg. - 
-Igen vártalak. - mondta Lisa mosolyogva. -
-De miért vártál? - érdeklődtem. -
-Tudtam, hogy nem akarsz, majd senkit sem bántani. - mondta Lisa mosolyogva. -
-De most mit csináljak? - kérdeztem. -
-A legjobb dolog amit tehetsz, hogy nem beszélsz senkivel és nem érsz hozzá senkihez. - mondta Lisa, majd kinyitotta az ajtót annak jeléül, hogy távozzak. Én távoztam is és haza mentem. Zayn már az ajtóban várt, de nem értettem, hogy miért hisz bántottam őt. -
-Szia Shara! - mondta Zayn. -
-Szia Zayn! Bocs, hogy bántottalak! - mondtam, majd elindultam az emeletre. -
-Shara nem kell bocsánatot kérned inkább nekem kell, hogy megcsókoltalak. - mondta Zayn, majd odajött a lépcsőre mellém. - Nagyon sajnálom! De én több szeretnék lenni, mint egy jó barát! Tudom, hogy te Liam-et szereted, de nem tehetek róla, hogy én meg téged! -
-Zayn semmi gond! - mondtam mosolyogva. - Én is szeretlek, csak épp nem vagyok beléd szerelmes! De az ígéretemet betartom neked! -
-Milyen ígéret? - kérdezte Zayn. -
-Hát az az ígéret, hogy csak rád hallgatok! - mondtam, majd az arcára nyomtam egy puszit és bementem Liam-hez a szobába. Nem aludt el csak pihent, de olyan édes volt ahogy nézett rám fáradtan. -
-Hol voltál eddig? - kérdezte Liam. -
-Csak elfogyott a tej. - mondtam, majd leheveredtem mellé. Amikor hozzá bújtam Niall nyitott be.  -
-Shara beszélhetnék veled? - kérdezte Niall. -
-Persze. - mondtam, majd felálltam. -
-Nem is tudtam, hogy ilyen fontos személy a barátnőm. - mondta mosolyogva Liam. Majd kimentem Niall-al a szobából be az ő szobájába. -
-Mit szeretnél? - érdeklődtem. -
-Hogy lettek Zayn karján azok a karmolások? - kérdezte Niall miközben húzgálta a szemöldökét. -
-Milyen karmolás? - kérdeztem. -
-Tudod te azt. - mondta Niall. - Te Liam-et szereted vagy Zayn-t? - Máskor gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy Liam, de most ezen komolyan elkellet gondolkoznom. -
-Liam-et szeretem, pontosabban belé vagyok szerelmes. Mert a szeretet és a szerelem teljesen mást jelen. - mondtam hosszas gondolkozás után. -
-Értem. - mondta Niall. - éS akkor mi van a karmolással? - Nem feleltem csak kimentem a szobájából és bementem Zayn szobájába. -
-Zayn! - szólítottam meg az ágyon fekvő srácot. - Jól vagy? -
-Igen Shara. - mondta Zayn, miközben a kezét fogta ott ahol megkarmoltam. -
-Mutasd. - mondtam majd levettem a karmolás helyéről a kezét. - Hogy nem gyógyult be? -
-Nem tudom. - mondta Zayn. Nem tudom, hogy miért, de megsimítottam a kezén a karmolás helyén és egyszer csak eltűnt a seb. -
-Beszélnem kell a srácokkal. - mondta Zayn, majd felpattant az ágyról. -