7. rész A "randik"

Stefanie szemszöge:
Miután haza mentünk Shara és Liam még mindig nem beszéltek egymással. Én próbáltam őket kibékíteni, de kevés szerencsével. Amikor kettesben hagytuk őket vagy Liam ment el vagy Shara. Mindenki a békítéssel próbálkozott de senki sem járt több sikerrel, mint én. Aztán elhatároztam, hogy beszélek Shara-val ameddig Harry beszél Liam- mel. 
-Shara beszélni szeretnék veled. - mondtam. -
-Mit szeretnél? - kérdezte Shara. -
-Négyszemközt akarok veled beszélni. - mondtam. -
-Rendben. - mondta Shara és elindultunk a szobája felé. -
-Szóval most hogy négyszemközt vagyunk... - mondtam de Shara a szavamba vágott. -
-Mit szeretnél? - kérdezte Shara. -
-Azt hogy béküljetek ki Liam-mel. - mondtam. -
-Én nem kérek bocsánatot... - mondta Shara. -
-Én ilyet nem is kérek. - mondtam. -
-Akkor... mit szeretnél??? - kérdezte Shara. -
-Azt, hogy beszélj vele... - mondtam. -
-Nekem már teljesen mindegy.... úgyse békülünk ki. -  mondta Shara. -
-Persze... -mondtam és azt gondoltam közben, hogy úgy is kibékülnek. -

Harry szemszöge:
Stefani-val megbeszéltük hogy kibékítjük Sharat és Liamet. Így hát odamentem Liamhez:
-Haver... beszélnünk kell négyszemközt. - mondtam. -
-Rendben... és hol?? - kérdezte Liam. -
-A szobámba...- mondtam. -
-Oké... - mondta Liam és elindultunk a szobám felé. -
-Most, hogy négyszemközt vagyunk Shara-ról szeretnék veled beszélni... - mondtam. -
-Tudom.. tudom... nagy hülye voltam... bocsánatot szeretnék tőled kérni, de nem is akar velem beszélni. - mondta Liam szomorúan. -
-Dehogynem... csak azt hiszi, hogy azt várod, hogy ő kérjen tőled bocsánatot. - mondtam. -
-Akkor azt mondod ha bocsánatot kérek tőle akkor fog velem beszélni? - kérdezte Liam. -
-Igen azt... - válaszoltam. -  Egyébként miért szeretnéd annyira, hogy ne haragudjon rád??
-Hát... ma olyan szép időnk van... szerinted is nagyon meleg van??? - terelte a szót Liam. -
-Ne tereld a szót haver... - mondtam. -
-Na jó... elmondom ha nem mondod el senkinek... - mondta Liam. -
-Rendben... rendben... csak mond el... - mondtam. -
-Szerelmes vagyok Shara-ba. - mondta Liam. -
-Ez remek haver... - mondtam.  -
-Oké.... de akkor nem mondod el senkinek... - mondta LIam. - Na és mikor beszélhetek Shara-val??
-Szerintem már beszélhetsz vele... - mondtam. -
-Akkor menjünk. - mondta izgatottan Liam. - És akkor elindultunk kifelé a szobából... pont összetalálkoztunk Stefanie-val és Shara-val.

Liam szemszöge:
Ami után Harry-vel beszéltem amikor kimentünk az ajtón Shara-val találtam magam szembe. Amikor megláttam, hogy mosolyog rám kezdtem reménykedni, hogy megbocsát... ameddig mi egymást néztük addig Harry és Stefanie eltűntek a környékről... sőt az egész házban csak mi ketten voltunk. Így kezdeményeztem a beszélgetést:
-Szia! - mondtam. -
-Szia!. - mondta Shara is. -
-Beszélhetnénk? -kérdeztem .-
-Persze. - válaszolta erre Shara. -
-Bocsánatot szeretnék kérni mert multkor ordibáltam veled. - mondtam. -
-Semmi gond... én is bocsánatot szeretnék kérni azért mert nem hallgattam rád... -mondta Shara. -
-Nem baj... -mondtam. -
-Akkor hogy most mindent megbeszéltünk... mit csináljunk??? - kérdezte Shara. -
-Elmegyünk vacsorázni? -kérdeztem kiskutya szemeket meresztgetve. -
-Rendben... - mondta mosolyogva Shara. -
-7-kor jó lesz??? - kérdeztem. -
-Tökéletes. - mondta Shara. -
-Akkor 7-kor. - ismételtem meg. -
-Akkor 7-kor. - ismételte Shara is. -
Ezután a beszélgetés után mind a ketten mentek készülődni. Liam Harry segítségét kérte, Shara pedig Stefanie segítségét. Harry javasolta a helyet. (Már Steanie és Harry megbeszélték, hogy nem mennek majd túl csicsás helyre.)  Majd elérkezett a 7 óra. 

Shara szemszöge:
7 óra lett... gyorsan elrepült két óra a készülődéssel. Már izgatottan vártam, hogy hova megyünk...
-Mehetünk?? -kérdezte Liam az ajtómon kopogtatva. -
-Igen persze... -mondtam amikor már csak a hajamat igazítottam utólag. -
-Rendben... lent megvárlak. - mondta Liam. -
-Egy perc és ott vagyok. - mondtam, majd kiléptem a szoba ajtómon. -
-Akkor mehetünk? - kérdezte Liam. -
-Persze... amúgy hová megyünk? - kérdeztem. -
-A McDonald's- ba. - mondta Liam nagy vigyorogva. -
-És mit kérünk majd Happy Meal menüt? - kérdeztem hülyeségből. -
-De csak akkor ha jó ajándék van hozzá. - mondta Liam még mindig mosolyogva. -
-Oké... akkor még meglátjuk. - mondtam. -
-Menjünk mert el fog fogyni az ajándék... - mondta Liam. - És elindultunk. -

A McDonald's-ba Liam szemszöge:
Amikor a McDonald's-ba értünk nem volt túl hosszú a sor... így nem sokat kellett várni, hogy rendelhessünk. Mivel jó ajándékok voltak a Happy Meal menühöz azt rendeltünk... ezt úgy gondoltam hogy hülyeségből mondta Shara, hogy rendeljünk azt de nem.
-Nem gondoltam volna, hogy tényleg Happy Meal menüt rendelsz.. - mondtam. -
-Most miért? - kérdezte Shara. -
-Mert azt a gyerekek szokták rendelni. - mondtam. -
-Tudom... de inkább ennél salátát vagy mi? - kérdezte Shara. -
-Nem... jó ez is.. - mondtam. -
-Meg különben is... dedózni akartam.. - mondta Shara mosolyogva. -
-Ja.. akkor jó. - mondtam szintén mosolyogva. -
-Na akkor együnk. - mondta Shara. -
-Rendben... - mondtam. - Amikor megettü a kaját haza indultunk... hosszas kocsi keresés után. Amikor haza értünk Stefanie és Harry vártak minket. Beléptünk és Harry megszólalt:
-Na milyen volt a randi?
-Milyen randi? - kérdeztem. -
-Nem volt ez semmi féle randi. - jelentette ki Shara. -
-Akkor mi volt? - kérdezte Stefanie. -
-Baráti vacsora. - mondtam. -
-Értem baráti vacsora... - mondta mosolyogva Harry. -
-Igen az. - mondtam. -
-Na szerintem én felmegyek... - mondta Shara. -
-Én is megyek... -mondtam mire Harry egy perverz mosolyt vágott. -
-Ne értsd félre Harry... - mondta Shara. -
-Jó... de már késő. - mondta Harry. - Mi pedig felmentünk az emeletre. -

Harry szemszöge:
Miután Liam és Shara felmentek az emeletre kettesben maradtam Stefanie-val. Nem tudtam mit csinálni idegességemben így mosolyogtam, mint egy hülye. 

-Na és ugye milyen szép időnk van? - kérdeztem vagy 3 perc néma csönd után. -
-Igen... nagyon szép az idő. - mondta Stefanie. -
-Na és hogy vagy? - kérdeztem azon gondolkozva hogy kérdezhettem az időjárásról. -
-Jól... és te? - kérdezte mosolyogva Stefanie. -
-Jól. - mondtam. -
-Na én megyek sétálni. - mondta Stefanie. -
-Mehetek én is? - kérdeztem. -
-Igen jöhetsz. - mondta Stefanie. -
-Mielőtt elmegyünk nem eszünk valamit? - kérdeztem. -
-Rendben.. miért is ne? - jött a válasz Stefanie-tól. - Stefanie beleegyezése után elmentem a konyhába összedobni valami szendvicset. Olyan 3 perc alatt összedobtam a szendvicseket. Majd kivittem őket a teraszra ugyanis Stefanie ott várt engem. Miközben ettünk néma csönd volt mert nem akartam megint hülyeségeket kérdezni még a végén az iskoláról kérdeztem volna vagy a volt pasijairól. Amikor megettük a szendvicseket rögtön elindultunk sétálni. Amikor vagy már 10 perce sétáltunk Stefanie megszólalt:
-Jó a hajad!
--Köszi... neked meg jó a felsőd. - mondtam. -
-Na és milyen volt a napod? - kérdezte Stefanie. -
-Jó. - válaszoltam. - És a te napod milyen volt?
-Jó. - mondta mosolyogva Stefanie. -
-Na és szeretsz sétálni? -kérdeztem. -
-Igen szeretek. -válaszolta Stefanie. - És te?
-Igen... csak nem szoktam túl sokat sétálni. - mondtam. -
-Értem.... - mondta Stefanie. -
-Na és mi a kedvenc színed? - kérdeztem. -
-Kék, fehér, világos zöld, fekete, piros. - mondta Stefanie. -
-Csak ennyi? - kérdeztem mosolyogva, -
-Hát... igen... nagyjából. - mondta Stef. -
-Ja... szóval ez csak nagyjából volt. - mondtam még midig mosolyogva. -
-Igen. -.mondta Stef szintén mosolyogva. -
-Te hallottad ezt a hangot? - kérdeztem, de csak ijesztgetni akartam . -
-Igen hallottam. - mondta Stef. - És amikor ezt kimondta elénk került egy farkaskutya. Hát... én ijedtem meg jobban nem Stefanie. Stef csak odasétált a kutyához és elkezdte simogatni. Aztán megszólalt:
-Nem vihetnénk haza?
-Nekem mindegy. - mondtam. -
-Akkor haza viszzük. - mondta Stef. -
-Rendben akkor menjünk. - javasoltam. - Úgy is már késő van...
-Oké... mehetünk. - mondta Stefanie miközben a kutyát felállította és vezette maga mellet. -

6. rész Shara eltünt

Miután ettünk kiültünk ismét a sátrak elé... és tovább beszélgettünk a srácokkal.
-Nincs itt hideg? - kérdeztem.-
-Szerintem nincs... - mondta Harry. -
-Miért te fázol? - kérdezte Zayn. -
-Igen...kicsit. - mondtam. -
-Tessék. - mondta Zayn miközben a dzsekijét adta rám és átölelt hogy ne fázzak. -
-Köszi... - mondtam mosolyogva. -
-Nincs mit... - mosolygott vissza Zayn. -
-Na és mit fogtok ma csinálni? - kérdeztem Harryt és Zaynt. -
-Nem tudjuk még... miért te mit fogsz csinálni? - mondták a srácok. -
-Mi lenne ha elmennénk Joe-hoz? - kérdeztem. -
-Annak Liam nem nagyon örülne... - mondta Zayn. -
-Minek nem örülnék? - érdeklődött Liam ahogy kilépett  a sátorból. -
-Semmi...semmi. - mondta Zayn az átkarolásomat befejezve. -
-Miért ölelgetted Sharat? - kérdezte Liam idegesen. -
-Mert fáztam. - mondtam mielőtt Zayn megszólalhatott volna. -
-Akkor miért nem mentél be a házba...ha szabad érdeklődnöm? - kérdezte Liam. -
-Mert nem szeretnék egyedül lenni a házban. - mondtam. -
-Mi az a nyakadon? - érdeklődött Liam. -
-Jaj... elfelejtettem a sálat... - csúszott ki a számon. -
-Mi lett a nyakaddal? - kérdezte a még mindig válaszra váró Liam. -
-Na jó mondjuk el neki... - mondta Harry. -
-Lina volt az... este meg akarta látogatni Joet. - mondta Zayn. -
-Nem megígérted hogy nem látogatod meg??? Főleg nélkülünk!!! - vont felelősségre Liam. -
-Ne ordítsd már le rögtön a fejét!!! - szólt rá Liam-re Zayn. -
-Te ebbe ne szólj bele! - ordított Zayn-ra Liam. -
-Tudod mit?!?! A srácokkal csak ne ordítozz! - keltem Zayn és Harry védelmére. -
-Te csak ne mond meg hogy mit csináljak és mit ne! - ordította Liam. -
-Tudod mit?!?!?! Nem is fogom most rögtön elmegyek! - ordítottam vissza. -
-Jó menj csak!!! Remélem elkapnak a vérszopók... de ha elkapnak akkor én nem mentelek meg!!! - ordította idegesen Liam. -
-Jó ne is gyere! - mondtam miközben távoztam az erdő felé. -

Zayn szemszöge:

-Gratulálok Liam... most elment. - mondtam idegesen.  -
-Mi ez a nagy ordítozás itt hajnali 4-kor??? - kérdezte Stefanie miközben jött kifelé a sátorból. -
-Csak annyi, hogy Liam és Shara veszekedtek és Shara elment... - mondta Harry. -
-Ti meg csak úgy hagytátok hogy elmenjen??? - kérdezte Stefanie. -
-Igen... mit csinálhattunk volna??? - kérdezte Harry. -
-Mondjuk után mentek... - mondta Stefanie. -
-Jó... jó... eszünkbe juthatott volna... - mondta Harry.-
-Tudod mit keressük meg!!! - adtam az ötletet. -
-Oké... és merre ment??? - kérdezte Stefanie. -
-A többieket is keltsük fel... -mondta Harry. -
-Felesleges... már felkeltek a kiabálásra. - mondta Stefanie kis mosollyal az arcán. -
-Akkor szólok nekik. - mondta Harry. -
-Most hogy mindenki itt van indulhatunk is. - mondtam. -
-Liam nem jön? - kérdezte Niall. -
-Miatta ment el Shara szerintem nem akar jönni.. - mondta Harry. -
-Értem... - mondta Niall. -
-Akkor induljunk is... - mondta Stefanie. -
-Liam biztos hogy nem jössz??? - kérdezte Louis. -
-Teljesen biztos.... miért is mennék utána... úgy sem hallgat rám... - mondta Liam szomorúan. - Aztán elindultunk Sharat keresni.

Shara szemszöge:


Egy ilyen vízesés mögé bújtam el. Gondoltam itt sosem találnak meg. Kivéve akik nagyon jól ismernek mert ők tudják, hogy ilyen helyre jönnék.

Stefanie szemszöge:
Nagyon aggódtam Shara-ért főleg, hogy Harry és Zayn elmondták, hogy valami Lina vagy ki megtámadta Sharat. Lehet, hogy megint megtalálja.
-Stefanie... itt vagy még vagy nyitott szemmel alszol??? - kérdezte Niall. -
-Itt vagyok csak elgondolkoztam... - mondtam. -
-Ne csináld ha ennyire fáj!!! - mondta Harry mosolyogva. -
-Köszi... nagyon kedves... - mondtam. -
-Szívesen... bármikor megmondom, hogy hülye vagy.... - mondta Harry még mindig mosollyal az arcán. -
-Na jól van akkor.... most nincs időnk a hülye "vicceidre". - mondtam. -
-Jó... akkor befejezem... - mondta Harry. -
-Szerintem váljunk szét... - mondta Zayn. -
-Rendben... - helyeselte Niall és Louis. -
-Szerintetek jó ötlet sötétben az erdőben szétválni?? - kérdezte Harry. -
-Igen.,.. miért mi ezzel a probléma?? - kérdezte Niall. -
-Hagyjuk... hülye ötlet és kész... - mondta Harry. -
-Na én megyek a vízesés felé... - mondtam. - Hogy velem jösztök vagy sem azt ti döntitek el...
-Mi inkább visszamegyünk.... - mondták a többiek egyhangúan. -
-Köszi... - mondtam. - Nagyon kedvesek vagytok. -
-Akkor én maradok... ha akarod. - mondta Harry. -
-Maradj akkor... - mondtam mosolyogva. -
-Rendben. - mondta Harry miközben elindultunk a vízesés felé. - Amikor odaértünk Harry vissza akart fordulni hogy Shara nincs itt de én benéztem  a vízesés mögé és ott ült és sírt... így bementem hozzá és meggyőztem, hogy jöjjön haza.

5. rész Miért ne?

Másnap reggel felkeltem és lementem az emeletről a földszintre, mivel a lányok még aludtak. A fiúk már ott ültek és beszélgettek amint megláttak a beszélgetést abbahagyták és nagy csönd lett. Nem mondtak semmit... de láttam, hogy valami gond van. Aztán Liam megszólalt hosszas néma csönd után:
-Gyere ülj ide... beszélnünk kell veled.
-Rendben. - leültem és tudtam hogy valami nagyon komoly dolog lesz az amit mondanak. -
-A bátyádról van szó... - mondta Harry sajnálattal az arcán. -
-Mi történt Joe-val?? - kérdeztem idegesen. -
-Hát...először otthon kerestek téged... - mondta Zayn. -
-Miért pont engem kerestek? - kérdeztem. -
-Azért mert te tudsz a legjobban segíteni nekünk... - mondta  Louis. -
-Ezt meg hogy érted? - kérdeztem. -
-Úgy hogy neked van a lányok közül a legerősebb képességed. - mondta Niall. -
-Nekem? Még azt se tudom mi a képességem...de akkor mi is van Joe-val?? - kérdeztem. -
-Kórházba került. - közölte Niall. -
-Micsoda?!?!?! És jól van? - kérdeztem. -
-Igen jól... - nyugtatott Louis. -
-Bemegyek hozzá... - mondtam. -
-Azt nem teheted. - jelentette ki Zayn. -
-Miért nem?? - értetlenkedem. -
-Mert ők pont azt várják. - mondta Harry komoly arccal. -
-Kik? - kérdeztem. -
-Hát a vérszopók. - válaszolt Liam. -
-Azok akik meg akarnak ölni minket? - kérdeztem. -
-Pontosan... - mondta Liam. -
-De be kell hozzá mennem. - mondtam. -
-Ne menj...kérlek! - kérlelt Liam. -
-Jó... - mondtam de ezzel hazudtam úgy voltam vele hogy majd este bemegyek hozzá. -
-Na és ma mit fogunk csinálni? - kérdezte Niall. -
-Az jó kérdés... - mondta Zayn. -
-Várjuk meg amíg a lányok felkelnek és menjünk ki... - javasolta Harry. -
-Rendben. - mondtuk egyhangúan. -
-Na és kint mit csinálunk? - kérdeztem. -
-Beszélgetünk... majd tábortüzet rakunk... és sátorozhatunk is. - mondta Niall. -
-Oké... - mosolyogtam. - Így is tettünk délután 5 órakor ki is mentünk felállítani a sátrakat. Mire készen lettünk Niall is készített valami kaját és kihozta a kertbe. Beszélgettünk aztán tábortüzet gyújtottunk és énekeltünk, rémtörténeteket meséltünk. Amikor már mindenki nagyon fáradt volt bementünk aludni a sátorba. Amikor úgy gondoltam, hogy már mindenki alszik elkezdtem kilopózni a sátorból. Egyszer csak egy rekettes hang megszólalt és egy fej árnyéka társult hozzá:
-Hová mész?
-Ó.. Harry te még nem alszol? Egyébként a WC-re. - mondtam. -
-Oké... - és a fej visszabukott a párnára. - Ekkor elindultam a kórházba Joe-hoz. Mivel a kocsival felébresztettem volna mindenkit, ezért inkább gyalog mentem.... hisz nem volt az a kórház olyan messze. De levágtam az utat mert minél hamarabb akartam a kórházba érni... persze, hogy egy sikátoron át kellett menni, hogy rövidebb legyen az út. Ez a sikátor így nézett ki:

Amelyik sikátor így néz ki valószínűleg az ember gyorsan át akar rajta haladni... főleg körülbelül hajnali 2-kor. Így elkezdtem a sikátor felé sétálni mikor a közepén jártam egy csaj előugrott és a falnak nyomott nyakamnál fogva. Amikor már majdnem megfulladtam valami vagy inkább valaki elvitte azt a lányt és én a földre zuhantam... majd Zayn termett mellettem és megszólalt:

-Nem megmondtuk, hogy ne menj be Joe-hoz??

-De...de látnom kell, hogy hogy van. -mondtam elcsukló hangon. -

-De mi mondtuk, hogy ne menj hozzá. - idegeskedett Zayn. - Holnap akartunk elkísérni... -

-Tényleg? - mondtam halkan. - 

-Igen. - jelentette ki Zayn. - De erről Liam-nek nem kell szólnod... rendben?

-Jó... nem szólok. - mondtam és mire ezt kimondtam már Zayn ölében találtam magam ahogy száguldunk hazafelé. -

-Nyugi... Harry hamarabb hazaér mint mi és ha a többiek felkelnének ő fedez minket. - jelentette ki Zayn. - Másnap reggel amikor felkeltünk és amint kiléptem a sátorból Zayn és Harry ott ültek kint és Harry megszólalt:

-Gyere ide és ülj le.

-Itt vagyok... - mondtam miközben leültem a két srác közé. - Mit akartok?

-Mutasd a nyakad... - szólalt meg Zayn. -

-Oké... - mondtam furcsállóan. - 

-Nagyon látszik, hogy Lina megszorította a nyakadat... - jelentette ki Zayn. -

-Oké... és most mit csináljak vele? Talán vegyek fel sálat...vagy mi??? - kérdeztem. -

-Nem is olyan hülye ötlet. - mosolygott Zayn. -

-Na... hagyjuk a sálat... - mondtam majd ismét megszólaltam. - Na és nektek mi a képességetek? 

-Niall gondolatolvasó, Zayn érzi ha valaki bajban van, én gyorsabb és erősebb vagyok, Louis látja a jövőt, Liam pedig tud befolyásolni. - mondta Harry. -

-Értem... - mondtam mosolyogva. -

-Szerintem ezt a beszélgetést most hagyjuk abba és menjünk enni. - javasolta Zayn. - 

-Oké... - mondtuk egyhangúan Harry-vel és elmentünk enni. -

4. rész A vacsora

Elérkezett az a bizonyos vacsora amire mindenki annyira készült. Megérkeztünk és leültünk enni mert amint beléptünk Niall reklamált, hogy éhes. Ahogymondtam leültünk enni Stefanie és én segítettünk Harrynek behozni a ételt. Csengettek az ajtón én pedig mentem ajtót nyitni úgyis álltam. Mire megszólal Zayn:
-Nem fontos kinyitni!
-Szívesen kinyitom úgyis állok. - mondtam és elértem az ajtóhoz. Hallgatni kellett volna Zaynra két férfi volt az és amint ajtót nyitottam nekem ugrott az egyik.  Csak ő azt nem tudta, hogy jártam "önvédelmi" órákra... így földhöz vágtam. A másik Stefaniet vette célba, de Stef is jár "önvédelmi" órákra szóval ö is földhöz vágta. (az önvédelmi órán azt értem, hogy: jártunk karatéra,judora,boxra) A két férfival jött még öt másik férfi, de őket már mi nem tudtuk kivédeni ezért  a srácok kapták el. Miután megkötöztük őket megkérdeztem:
-Mi is van most?
-Srácok mostmár muszály elmondanunk nekik. - mondta Niall. -
-Előbb vagy utóbb úgyis megtudják. - mondta Zayn. -
-Akkor mondjuk el. -jelentette ki Liam. -
-Végre mondanátok? - türelmetlenkedett Stef. -
-Szóval...mi vámpírok vagyunk. - mondta Zayn. -
-Nagyon vicces Zayn...de most komolyan. - mondta Jennifer. -
-Nem viccelek. - mondta Zayn. -
-Persze és ezt hidjük is el? - kérdezte Stella. -
-Ez az igazság. - mondta Harry. -
-Na persze...akkor ne mondjátok el. - mondta Jess. -
-Miért nem hisztek nekünk? - kérdezte Liam. -
-Miért is hinnénk eddig titkolóztatok most meg azt akarjátok beadni nekünk, hogy vámpírok vagytok? - kérdeztem. -
-Miért most bizonyítsuk be nektek? - kérdezte Niall. -
-Mondjuk. - válaszolta Jenni. -
-Hát jó... - mondta Zayn egy gonosz mosoly kíséretében. -
--Én gondolatolvasó vagyok. - szólalt meg Niall. - Jess most arra gondol, hogy Niall ilyen sík hülye...vagy mi? Héé most miért gonoszkodsz Jess.
_ Niall te tényleg szőke vagy nemhogy megmutatnánk a fogainkat vagy a gyorsaságunkat nem te elkezdeted a gondolatolvasást. - mondta Harry. -
-Oké... mi mentünk helló... - mondta Stef úgy hogy lelehessen venni belőle hogy teljesen hülyének gondoljuk őket. -
-Nem vagyunk hülyék! - szólalt meg Niall és Harry ott termett az ajtó előtt majd megszólalt:
-Most már hisztek nekünk?
-Na jó mondhatni hogy hiszünk nektek... - mondtam. -
-Na akkor üljetek vissza. - mondta Zayn. -
-Oké... - mondtuk egyszerre a lányokkal és vissza ültünk. -
-De ezek kik is? - kérdezte Stef. -
-Hát ők ki akarnak titeket nyírni. - mondta Zayn. -
-Mi van?!?! - kérdeztük együtt a a lányokkal. - És ezt mikor akartátok velünk közölni?
-Hát...egyáltalán nem akartuk. - mondta Zayn. -
-Köszi.. igazán kedves! - mondtam. - Amúgy miért is akarnak minket kinyírni?
-Csak azért mert ti vámpírsegédek vagytok. - mondta Zayn. -
-És az meg mi? - kérdezte Jenni. -
-Hogyha a közelünkben vagytok akkor erősebbek vagyunk és nektek is van különleges képességetek amivel segítetek minket. Ja és meg kell titeket védenünk. -mondta Niall. -
-Niall végre mondtál valami okosat. Ügyes vagy! - dicsérte meg Harry. -
-Miért Niall szerintem nagyon okos csak van amikor nem tudja hogy egy bizonyos szó mit is jelent! - jelentette ki Jenni. -
-Éhes vagyok. -mondta Niall. -
-És ez most, hogy jön a témához? - kérdezte Zayn. -
-Úgy hogy éhes lettem. - válaszolta Niall. -
-Akkor menj és csinálj magadnak kaját... igaz hogy most ettünk. - mondta Zayn. -
-De ahhoz lusta vagyok.. - jelentette ki Niall. - Jenni csinálj nekem kaját!!!!
-Oké... mit kérsz? -  kérdezte Jenni. -
-Amúgy nem kéne eltüntetni ezeket a csávókat valahova? - kérdezte Stell. -
-Ja...tényleg még ők is itt vannak. - mondta Stef. -
-Niall és Liam vigyétek el őket valahova. - jelentette ki Louis. -
-De Jenni már csinálja a kajám. - mondta Niall. -
-Jenni körülbelül egy óra múlva lesz kész a kajáddal ahogy őt ismerjük. - mondta Stef. -
-Akkor nyugodtan mehetsz. - mondta Harry. -
-Addig nézzünk filmet!!! - mondta Jess.-
-Jó. - mondta Louis. -
-És mit nézzünk? - kérdezte Stell. -
-A kör jó lesz? - kérdezte Stef. -
-Jó.. - mondtam.  Aztán Harry felment a DVD-ért. Házimozijuk volt és azon néztük. Körülbelül a film közepénél oldalra néztünk és Harry és Stef ott alszanak egymás mellett. Ezért kikapcsoltuk a filmet és felmentünk aludni, de nem csak miattuk mentünk aludni azért is mert fáradtak voltunk.

3. rész Ez kicsit furcsa

Másnap reggel felkeltem és Zayn ott ált felettem.
-Szia! - mondta Zayn. -
-Szia Zayn...Te mit keresel itt és hol voltál tegnap? - kérdeztem kómásan. -
-Az nagyon hosszú és bonyolult.
-Nem érdekel, hogy hosszú és bonyolult...mondd el és kész! Elegem van, hogy te és a fiúk állandóan titkolóztok! - mondtam.-
-Nem mondhatom el...és a srácok se mondhatnak semmit bármennyire szeretnénk is.
-De miért nem?
-Mert nem lehet...csak ma gyertek át a lányokkal...lécci...
-Rendben. De... - és mielőtt befejeztem a mondatoz azelőtt kiment a szobából. Felhívtam Liamet, hogy itt volt Zayn... aztán lementem reggelizni. A lányok még nem voltak ébren, ezért bekapcsoltam a TV-t és reggelit készítettem a lányoknak. Egyszer csak egy sikítást hallottam az emeletről így felszaladtam megnézni, hogy mi a baj...hát Jennifer elesett a fürdőben a kövön. (semmi baja nem lett.) Visszamentem reggelit csinálni és mondtam Jennifernek, hogy addig feküdjön vissza az ágyába. Amikor kész lettem a reggelivel a lányoknak bevittem a szobájába elkezdtek enni... én meg lementem laptopozni. A lányoknak mondtam, hogy meghívtak magukhoz vacsorára a fiúk. Ők pedig azt mondták rendben és hogy hívjam őket amikor haza kell jönniük, mert elmentek moziba és plázázni. Azután, hogy a lányok elmentek megjelentek a srácok...és Liam megszólalt:
-Beszélnünk kell!
-Oké... - mondtam félve, mert ez nagyon komolyan hangzott. -
-Bemehetünk... - kérdezte Harry. -
-Persze... - mondtam. - Mit szeretnél Liam?
-Csak te vagy itthon? - mondta Liam. -
-Igen...de válaszolnál? - mondtam. -
-Igen válaszolok csak annyit szeretnék tudni, hogy: mit csinált Zayn itt reggel?
-Felettem állt és nézett...ja és meghívott a lányokat és engem hozzázok estére.
-Értem... - modta Louis. -
-Ennyiért átjöttetek? - kérdeztem. -
-Igen... de már megünk is. - mondta Niall. -
Helló! - mondtam. -
-Szia Shara! - mondta a négy fiú egyszerre. -

Ezt beszélték a srácok miután elmentek:
-Szerintetek tudja? - kérdezte Niall. -
-Honnan is tudná? - mondta Harry. -
-Azért ő sem hülye. - mondta Liam. -
-De Zayn miért lett most ilyen? - kérdezte Louis. - Hisz mi is vámpírok vagyunk és ugyan olyanok maradtunk.
-Ez jó kérdés... - mondta Harry. - Amikóta Shara itt van teljesen más lett.
-De miért lett másabb? - értetlnekedett Niall. -
-Nem tudom Niall...nem tudom. - mondta Harry. -
-Na fiúk tudjátok mit? Keressük meg Zaynt és kérdezük meg. - mondta Louis. -
-Oké... - mondta Liam. -
-Akkor menjünk elősször haza, utána meg az erdőbe...de estére otthon kell lennünk, mert jönnek a lányok. - mondta Harry. -
Na akkor indulás! - mondta Niall. -
A srácok megtalálták  Zaynt az erdőben volt...majd hazavitték és faggatni kezdte Niall Zaynt.
-Miért tüntél el szó nélkül? - kérdezte Niall. -
-Mert meg kell védenünk a lányokat... - mondta Zayn. -
-De miért hisz ők csak átlagos lányok? - mondta Niall. -
-Ők nem átlagosak... - mondta Zayn. -
-Ezt meg hogy érted? - kérdezte Niall. -
-Úgyhogy különleges képességeik vannak. - mondta Zayn. -
-De az nem lehet ők nem vámpírok. - mondta Niall. -
-De lehet...mert ő vámpírsegédek...csak még nem tudnak róla.  - mondta Zayn. -
-Értem...de azt még mindig nem értem, hogy miért kell őket megvédeni. - mondt Niall. -
-Jajj... Niall most ez nagyon szőke pillanat volt. - mondta Zayn. -
-Tudom...de akkor miért kell megvédeni őket? - mondta Niall. -
-Azért mert ha ők segítenek nekünk akkor erősebbek vagyunk. - mondta Zayn.
-Ja...így már értem. - mondta Niall és mentek készülődni.

2. rész Mi lehetett ez?

Másnap felkeltem és felültem a gép elé Twitter-ezni. A Twitteren találtam pár képet amin én és az 1D ahogy vígasztalnak. Jó gondoltam és görgettem lefelé a híreket. Felnéztem Facebook-ra is és ott is ott volt az a kép. Egyszer csak megcsörren a telefon. Liam volt az. Felvettem a telefont és beleszóltam:
-Szia! Mit szeretnél?
-Szia! Csak annyit, hogy ma eljössz a koncertünkre elküldök egy VIP jegyet.
-Rendben...miért is ne?
-Oké...akkor majd ott találkozunk. Mi is a lakcímed?
- 66 Green St.
-Oké...küldöm a jegyet.
-Figyelj...jöhetnének a barátnőim is?
-Persze...hány barátnőd jönne.
-Négy...velem együtt öt.
-Oké akkor küldöm a jegyeket.
-Rendben...szia!
-Szia!
Miután leraktam a telefont rögtön felhívtam a csajokat. A lányok beleegyeztek és azt monták, hogy mindjárt itt lesznek és elmegyünk ruhákat venni. Ezeket Vettük:

Miután megvettük a ruhákat átmentünk hozzám és felvettük a ruhákat, feldobtunk egy kis laza sminket, és a hajunkat leengedve hagytuk. A jegyek is megérkeztek mire készen voltunk. Felkaptuk a jegyeket és már mentünk is. Ez egy különleges koncert volt...de mi erről nem tudtunk. Azért volt különleges mert minekünk hátulról fel kellett menni a színpadra táncolni. Szerencsére amikor megmutatták a várost a lányok akkor az 1D zenéire csináltunk koreográfiákat. Szóval felmentünk és elkezdtünk táncolni. A koncert után még ottmaradtunk a srácokkal. Dicsértek minket, hogy milyen jól tudunk táncolni és mi is dicsértük őket, hogy milyen jól tudnak énekelni. Egyszer csak egy ismerős arc bukkant fel a tömegből Bob volt az. Odajött hozzám és azt mondta: 

-Joe keresett. Nem tudta, hogy hol vagy...aggódott érted.

-Nem kapta meg az SMS-t?

-A telefonját meg se nézte...

-Igen ez Joe-ra vall.

-Hát igen. - mondta Bob mosolyogva. -

-Megmondanád neki, hogy nézze meg az SMS-t?

-Persze. - mondta Joe és elment. -

Minket pedig a fiúk hazavittek. Most a lányoknál aludtam. (Ez is szerepelt az SMS-be.) Másnap amikor felkeltünk a lányok kitalálták azt, hogy: 

-Shara...ide költöznél, ha megkérünk?

-Igen....miért?

-Mert akkor...légyszíves költözz ide.

-Rendben csak szólnom kell Joe-nak.

-Oké...akkor szólj és segítünk bepakolni. Úgyis eggyel több szobánk van.

(A ház így nézett ki)

Szóltam is Joe-nak és beleegyezett, hogy odaköltözzek a lányokhoz miután megismerte őket. Szóval így már öten éltünk ebben a gyönyörű házban...és annak örömére, hogy beköltöztem rendeztünk egy bulit. A ruháink a következők voltak. 

(balról az 1. Stella ruhája, a 2. Jessica ruhája, a 3. Stefanie ruhája, a 4. az én ruhám, az 5. Jennifer ruhája)

Szóval a buli kezdetét vette nem ismertem senkit a bulin ezért a lányok mutattak be mindenkinek. Sok ismerőst szereztem, de egy sráccal különösen összebarátkoztam méghozzá Josh Marley-vel. 

(Ő itt Josh Marley.)

Nagyon kedves és okos srác, nem is néz ki rosszul...de van barátnője a neve Christina Booly. Kedves lány... szép is...de kicsit buta. Az egész estét Christinával és Joshsal töltöttem ameddig a bulinak vége nem lett. Ja és azt majdnem kifelejtettem, hogy egy kedves srác felkért táncolni...a neve Brad Grey.

(Ő itt Brad Grey.)

Amikor a bulinak vége lett, és mindenki hazament lefeküdtünk aludni. Ez az én pizsamám: 

Másnap reggel amikor még csak én voltam ébren csengettek. Így kinyitottam az ajtót. Az ajtóban egy fiú állt...és egyszer csak megszólalt:

-Szia! Én Dennis McCartney vagyok...Stellához jöttem... itton van?

-Szia! Én Shara Parker vagyok....itthon van Stella csak még alszik.

-Értem...

-Nem jössz addig be megvárhatod....

-Tényleg?

-Igen.

-Köszönöm...nagyon kedves vagy!

-Nincs mit. - mondtam. -

Egyébként így néz ki Dennis McCartney:

Amikor Stella lejött és meglátta Dennist rögtön elkezdett ordibálni:

-Te meg mit keresel itt?!?!?! Ki engedte meg, hogy ide gyere?!?!?! Menj haza és soha ne gyere vissza!!!

-Hozzád jöttem. Elengedtek hozzád. Miért??? - mondta értetlen fejjel Dennis pedig nagyon is jól tudta, hogy miért mondta ezt Stella. -

-Menj innen!!! - és már tolta kifelé Dennist az ajtón. -

-Ezt miért csináltad? - kérdeztem. -

-Azért mert ő volt az első szerelmem és azóta amióta elhagytam zaklat engem... - mondta Stella. -

-Ja...értem...bocsánat, hogy beengedtem a házba. - mondtam. -

-Semmi gond. - mondta Stell és folytatta mondanivalóját - Na gyere keltsük fel a többieket. -

Azzal elmentünk felkelteni a többieket. Elmondtuk, hogy mi is történt. Egyszer csak csörög a telefonom...Liam volt az...azt mondta hogy:

-Azonnal gyere át kérlek, de ne hozz magaddal senkit.

-Rendben.

Azonnal mentem csak felkaptam valami ruhát...

(ezt vettem fel)

Szóval siettem ahogy csak tudtam... 5 perc alatt odaértem... Liam idegesen nyitott ajtót... és egyszer csak megszólalt: 

-Zayn eltűnt... nem tudjuk, hogy hol van...

-És én ebben, hogyan segítsek.

-Csak maradj itt...

-Miért? És miért nem hozhattam magammal a lányokat?

-Mert Zayn csak téged ismer annyira nagyon...

-És ehhez nekem mi közöm is...

-Mert hozzád ment volna.

-Miért?

-Majd megtudod egyszer.

-Mondd el kérlek!

-Nem lehet majd megtudod.

-Oké... - hagytam rá. -

Miután reggel elmentem és már délután lett a lányok hívtak hogy eljönnek értem és megyünk sétálni. Ők is 5 percen belül ott álltak az ajtóban én pedig mentem velük. Hát amire nem gondoltam mert nem úgy voltak öltözve a közeli erdőbe mentünk sétálni. Mentünk az erdőben már jó ideje és egyszer csak nagy csörtetést hallunk, és hogy hirtelen elsuhan egy árnyék...nem tudtuk, hogy mi lehetett az mire kaptam Liamtől egy SMS-t, hogy menjetek az erdőből. Nem is mondtuk nekik, hogy az erdőbe megyünk így nagyon furcsa volt...én nem akartam még haza menni ahogy Stefanie se...de a lányok kezdtek félni szóval hazamentünk...

1. rész A kezdetek kezdte

Úgy kezdődött minden, hogy 18 éves koromban kiköltöztem Londonba a bátyámhoz. Majdnem mindig egyedül voltam, mert a bátyám dolgozott és sokáig nem voltak ott barátaim, de egy idő után sikerült barátokat találnom. Ezeknek a barátoknak a neve: Jennifer, Jessica, Stella, és Stefanie. Stefanie-val találkoztam először és a találkozás véletlenül történt. Ezt a találkozást most elmesélem nektek.

- Az egyik nap amikor mentem kifelé egy presszómból egy lány (az a lány Stefanie volt) leöntötte a felsőmet kávéval. Amint leöntött rögtön bocsánatot kért. Nem haragudtam rá hisz mindenkivel megtörténhet ez. Amikor befejezte az állandó bocsánatkérést bementünk a mosdóba és elkezdem lemosni a kávét a pólómról. Amiközben mostam a pólóm bemutatkozott nekem...

-Szia! A nevem Stefanie Jonson. 

-Szia! Az én nevem pedig Shara Parker.

-Még egyszer bocsánat, hogy leöntöttelek kávéval.

-Semmi gond mindenkivel megeshet. - mondtam mosolyogva - Egyébként örülök, hogy találkoztunk.

-Én is... úgy látom nemrég jöttél a városba...

-Igen, tényleg nemrég jöttem...ezt honnan tudod?

-Ebben a városban senki sem ilyen kedves a másikkal.

-Azt már én is észrevettem.

-Mivel te ilyen kedves voltál hozzám...ezért a barátnőimmel megmutatjuk neked a várost amikor neked is jó és nekünk is. Add meg a számod, én is megadom az enyém és majd egyeztetünk.

-Rendben. - miután számot cseréltünk elköszöntünk egymástól és hazamentünk mind a ketten. Másnap arra keltem, hogy csörög a telefonom. Stefanie volt az. 

-Szia! Én vagyok az Stefanie tudod aki leöntött kávéval tegnap. - mondta -

-Szia! Mit szeretnél?

-Tudod megbeszéltük, hogy a barátnőimmel megmutatjuk a várost, ha nekünk is jó és ha neked is jó. Nekünk most jó...és neked?

-Nekem is jó. Úgy sincs még a városban rajtad kívül túl sok ismerősöm.

-Oké. Akkor találkozzunk abban a presszóban ahol leöntöttelek azaz a Kaffeine-ben egy óra múlva.

-Rendben. - azzal leraktam a telefont és elmentem zuhanyozni és felöltözni.

Emellett a viselet mellett döntöttem. A hajam leengedve volt. Mire készen voltam mindennel (fürdés, öltözés, reggeli, fogmosás) addigra pont annyi időm maradt, hogy odaérjek a Kaffeine-be. A lányok már ott vártak és amikor odaértem az asztalhoz rögtön bemutatkoztak. Egy szőke hajú lány a kezét nyújtotta és egy nevet mondott: -Stella Malone. Aztán egy másik szőke lány is a kezét nyújtotta mielőtt be tudtam volna mutatkozni.  Ő is egy nevet mondott: -Jessica Robinson. Ismét mielőtt kimondhattam volna a nevem megszólalt egy barna hajú lány: -Jennifer Morgan. Végre elmondhattam a nevem hisz Stefanie-t már ismertem. Így hát megszólaltam:

 -Az én nevem Shara Parker. Örülük, hogy találkoztunk.

-Mi is szólaltak meg egyszerre a lányok.

-Na akkor indulhatunk? - kérdezte Stefanie. -

-Menjünk. - mondtam és elindultunk. Londonban először a nevezetességeket mutatták meg és utána jöttek a boltok, kávézók, éttermek. A boltokban persze jól be kellett vásárolnom mert a lányok addig nem hagytak békén ameddig nem vettem valamit. Olyan este fél tizenkettőkor értem haza. A bátyám már a nappaliban várt és vádlóan nézve rám azt kérdezte: 

-Hol voltál? Mit csináltál? Egész nap hívtalak! Miért nem vetted fel? Aggódtam érted! -amikor kimondta, hogy aggódtam érted már ölelt engem. Én csak annyit mondtam hogy új barátokat szereztem és, hogy velük voltam. Joe nagyon örült ennek és azt mondta, hogy:

-Szeretnék a barátaiddal találkozni. Ja... és majdnem kiment a fejemből segítened kéne az egyik rendezvényen. Segítesz?

-Hogyne segítenék. A barátaimat is be fogom mutatni.

-Köszönöm...én is bemutatnálak pár barátomnak. Rendben?

-Oké. De most menjünk aludni. Jó éjt!

-Neked is! Amúgy a rendezvény holnap lesz.

-Rendben és reggeltől lesz?

-Igen. Ez egy születésnapi party lesz.

-Értem...és mit vegyek fel.

-Koktélruhát.

-Rendben. Te öltönyben leszel?

-Igen.

-Amúgy miért kell beugranom?

-Mert az akivel egymáshoz szoktunk öltözni azaz a kollégám Cloe beteg lett.

-Értem. Akkor megyek is aludni. Még egyszer jó éjt!

-Neked is! -és azzal elmentünk aludni. Másnap amikor felkeltünk mentem zuhanyozni és kiválasztottam a ruhát és a cipőket (a cipőket nem elírás mert két cipőt vittem).

(A képen a bátyám zakója is rajta van.)

Szóval amikor mind a ketten készen voltunk és még meg is reggliztünk azonnal elindultunk. Amikor odaértünk nagyon kellett szaladni, mert már így is késtünk. Joe bemutatott a barátainak, Britney-nek, Felix-nek, Bob-nak, Felicia-nak, és Cole-nak nem tudott bemutatni. A főnökének is bemutatott azaz Mr. Nicolson-nak. A bemutatkozás után rögtön kezdődött a Party. Reggel pontban 8.00-kor kezdődött. A vendégeket nekem és Joe-nak kellett fogadni. Miután megérkezett mindenki azután mennünk kellett pincérkedni. Egyszer csak annyit láttam, hogy minden lány a színpad elé rohan sikítva és tombol megnéztem, hogy miért is van ez...és a One Direction állt a színpadon. Én is szeretem a One Direction-t de nem visítottam és tomboltam ott hanem dolgoztam. Egyszer csak egy kis szünetet tartott a One Direction. Nagy csönd volt. Persze, hogy elfelejtettem lehalkítani a telefonom és kicsit se volt ciki, hogy a One Direction a csengőhangom... így nagyon égtem és pont akkor kezdett el csörögni a telefon amikor Liam-nek vittem egy kis vizet. Szóval ez nagyon ciki volt. Erre még Joe odajött és elkedzett cirkuszolni, hogy mondta hogy halkítsam le a telefont. Mert a főnöke azt mondta, hogy munkahelyen nem akar mobilcsörgést hallani...mindezt a srácok végignézték. A koncert után mindegyik Directioner képet és aláírást kért csak én nem. Mire a fiúk miután megcsinálták a képeket és aláírtak mindent odajöttek hozzám és Liam ezt kérdezte:

-Te miért nem kértél képet és aláírást? Hallottuk a csengőhangod és tudjuk így már, hogy Directioner vagy.

-Csak azért, mert Joe jól összeszidott és lehet, hogy miattam fogják kirúgni mert én csak helyetesítem Cloe-t és ő hozott ide engem.

-Ugyan már...szerintem ennyiért nem rúgják ki. - mondta Harry vígasztalásnak.. -

-Akkor is... a főnöke nagyon kemény... lehet, hogy miattam kirúgják.

-Dehogy fogják. - győzködött Louis. -

-Jó lehet, hogy nem rúgja ki, de akkor meg szívatni fogja.

-Az nem biztos. - mondta Zayn.-

-Kösz srácok, hogy próbáltok megvígasztalni...de most engem semmi sem tudna felvidítani.

-Még az evés sem? - kérdezte Niall. -

-Igen Niall még az evés sem.

-Na...de ezeket a képeket nem hagyhatod ki velünk lehet hogy ez vissza nem térő alkalom. - mondta Liam. -

-Oké...akkor csináljuk meg azokat a képeket. -mondtam már mosolyogva. -

-Na így már mindjárt más. - mondta Harry. -

-Az aláírások is jöhetnek? - kérdezte Zayn. -

-Rendeben...jöhetnek az aláírások is. 

-Figyelj csak...még be sem mutatkoztál...

-Shara Parker vagyok. 18 éves.

-Tudod mit Shara cseréljünk telefonszámot és ha bármi van csak hívj. - mondta Niall.- 

-Oké.

-De akkor már mindenkivel. - fojtatta Niall a mondatot. -

Miután számot cseréltünk azután kijött Joe és azt mondta:

-Nem rúgott ki és nem fog megszívatni. Hála neked előléptettek... köszönöm Shara... úgy szeretlek! ♥

-Nincs mit. Én is szeretlek Joe! ♥

-Mehetünk haza?

-Hát persze. - mondtam. -

-Várjunk csak ti együtt laktok? - kérdezte Niall. -

-Igen. - válaszolta Joe. -

-De Shara még nem csak 18 éves? - kérdezte Louis. -

-Igen...annyi. Na és?? - kérdezte Joe.-

-És te hány éves vagy? - kérdezte Zayn. -

-22. - mondta Joe. - Miért?

-Mert ő még csak 18 éves... - mondta felháborodottan Harry. -

-Igen ő még csak 18 éves azért lakik velem. - mondta Joe. -

-Akkor ti most együtt jártok? - kérdezte Liam. -

-Nem...dehogy is. - mondta Joe. -

-Akkor miért laktok együtt? - értetlenkedett Niall. -

-Mert a húgom. - mondta Joe. - KOmolyan azt hittétek, hogy mi együtt járunk?

-Hát nagyon úgy tűnt. - mondta Liam. - aztán elkezdtünk nevetni. - 

-Na most, hogy ezt tisztáztuk akkor mi megyünk is... Helló. - mondta Joe. -

-Sziasztok Srácok! - mondtam. -

-Szia Shara! Szia Joe! - mondták egyszerre és ők is indultak haza. -